Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 243 vezet vissza (pl. Szomjas-Schiffert 1972, 130). Mindkét szóban forgó változat romlott szöveg (ezért itt most nem adom közre), ami egyrészt szavak félrehallásából, félreértéséből, illetve az alacsony szintű íráskészségből adódik (lásd az említett variánsok szövegeit, további részletekkel: Liszka 2002a, 132-134). A gyermekjátékokhoz kapcsolódó költészet gazdagnak mondható (Bakos József és munkatársai jóvoltából a maguk részleteiben is ismerjük őket), s még ma is aránylag könnyedén lehet gyűjteni különböző kiszámolókat, katicabogár-röptetőket, állathívogatókat, különféle köszöntőket. Itt azonban fokozottabban kell számolni az óvodai és iskolai oktatás szerepével (vö. Bakos 1953; Liszka 1998c). Katicabogárka, szállj fel az égbe, Mondd meg istenkének, Zárja el a hideget. Eresszen ki meleget. (Andód: Bakos 1953,28) Én kis rózsa, gyenge rózsa Nem rég jártam iskolába Mégis tudom azt a rigmust Ma született Jézus Krisztus, Kiskarácsony, Nagykarácsony Kisült-e már a kalácsom Ha kisült már, aggyák ide, Mer én ezér gyűltem ide, Ha nem sült ki, én nem várom, Mert igen fázik a lábom. (Andód: Bakos 1953, 31) 4.3.2.2. Népi hitvilág Ipolyi Arnold készülő Magyar MythologiájÁ- hoz Csapiár Benedek és Varsányi Pál pontosabban nem lokalizált Nyitra-völgyi, illetve Nyitra megyei adatokat is küldött, amelyek a 19. század közepi állapotokról adnak némi képet (Ipolyi 2006, 180-186, 214-218, 239-241 stb.). Fél Edit kéziratban maradt martosi feljegyzésein, néhány, a Bakos József által vezetett érsekújvári munkacsoport tagjai általi lejegyzésén, valamint Angyal Béla kamocsai, Batta Attila kéméndi közleményein (Angyal 1986; Batta 1988) túlmenően alapvetően saját kutatási tapasztalataimra hagyatkozva tekintem át a kérdéskört a Vág és a Garam köze vonatkozásában. *** A 20. század végi gyűjtések a néphit archaikusnak minősített elemeit csak rendkívül töredékesen tudták dokumentálni. Az országosan ismert hiedelmek (pl. szenes víz, férjjóslások bizonyos jeles napok alkalmával stb.) természetesen itt is rögzíthetőek voltak még a 20. század második felében is. A különféle természetfeletti lények (sárkány, lidérc stb.), valamint természetfeletti erővel felruházott személyeknek a hiedelme (boszorkány, garabonciás, tudós pásztor stb.) itt is ismeretes, noha a század végére inkább csak a boszorkányhit elemei rögzíthetőek. Eztet meg egy rokonunk, Cselle sógor beszíte, hogy mikor ő gyerek vót, fejtik a tehenyüköt. Reggel, mikor mentek ki fejnyi, akkorra már nem vót tej. Aztán hát má olyan tizenhat esztendős lehetett, és hogy hájon az istállóba, vigyázzon rá, hogy ha megy aki feji hát, hogy ö fogja meg itet. De valaki megoktatta, hogy nem jó úgy csak kimenynyi, hanem, hogy vigyen ki baronát, hogy vigyen oda be az istállóba baronát, meg köveket, darab köveket kíszíjen a baróna alá, nos, hogyha fejik a tehenyet, hogy meghajgáhossa azt az illetőt, aki feji. Hát aztán egyszer odafeküdt a baróna alá, egyszer hallja, hogy csak úgy súg a tej, fejtik a tehenyet. Elkezdte hajigányi azokkal a kövekkel, úgy eltaláló, hogy a cserép fazikba a tejet, mer akkor még jobban cserép edények vótak, nos oda hajította a fazikho. Úgyhogy az összetörött. Aztán az eltörött, hát tudja isten mennyi macska, igen sok macska lett belülié. Aztán mind odaszaladtak a baronáro. Hát, ha a baronát oda nem teszi magára, megmarták vóna a macskák. Kétségbe vót aztán igen esve, hogy mi lesz most üvele! De aztán mégiscsak elmentek a macskák avval a boszorkánnyal együtt.
