Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
238 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása 4.3.2. Szellemi kultúra 4.3.2.1. Szöveges folklór A térség szöveges folklórját csak rendkívül foghíjasán ismerjük. A Fél Edit kéziratos hagyatékában található néhány, Martoson lejegyzett töredékes hiedelemmonda, mese (Fél EA-523; EA-1538), valamint egy-két, az Alsó- Garam mentén, Szabó Ildikó és Tisovszky Zsuzsa által lejegyzett mese vehető számba (Tisovszky 1991). Kivételt a gyermekkor folklórja jelenti, amelyről (legalábbis annak Érsekújvár környéki variánsairól) Bakos József és diákjai gyűjtőmunkájának köszönhetően gyakorlatilag teljes, átfogó képet alkothatunk (vö. Bakos szerk. 1942a; Bakos szerk. 1942b; Bakos 1953. Lásd még: Battáné 1988). Hála Ág Tibor és L. Jóba Ferenc gyűjtőmunkájának, a zenéhez kötött népköltészetről Martos viszonylatában vannak részletekbe menőbb elképzeléseink (Ág-Jóba 2006), továbbá a térség balladaanyagára vonatkozóan Ág Tibor korábbi gyűjtései szolgáltatnak általánosabb támpontokat (Ág-Sima 1979). *** Viszonylag korán polgárosult területről van szó, aminek következtében klasszikusan áradó meseszövegekkel nem rendelkezünk innen. Néhány tündérmese-lejegyzést leszámítva inkább csak a rövidebb mesei műfajok (tréfák, trufák, novella- és legendamesék) ismeretesek a térségből. A következő tündérmesét (AaTh 665) Thain Viola96 1941-ben az akkor 87 éves nagyanyjától jegyezte le, aki viszont - emlékei szerint - valamikor egy érsekújvári fonóban hallotta: Mese a vámos legkisebb fiáról Mikor még Krisztus Urunk a földön járt Péter apostollal, történt, hogy egy hídon kellett átmennie. Azon a hídon pedig három testvér felváltva szedte a vámot. Első nap a legidősebb, másnap a középső, harmadnap a legfiatalabb. Mikor Krisztus Urunk a hídhoz ért, a legidősebb volt a napos. Megkérte tehát őt Péter, engedné át őket fizetés nélkül a hídon, mivel ők szegény emberek. De bizony a legidősebb testvér azt mondta, hogy ő nem teheti, mert mit fognak szólni a testvérei, ha kevés lesz a napi kereset. így aztán nem mentek át aznap, hanem vártak másnapig, gondolván, hátha akkor átengedi őket a középső fiú. Másnap megint csak nem akarta átengedni őket a középső fiú sem. Harmadnap a legfiatalabb megsajnálta őket és szépszerével elengedte nekik a vámot. Ekkor így szólt hozzá az Úr Jézus: Te jószívű vagy, ezért én téged megajándékozlak. Ha valamikor szükséged lesz rá, tudjál a leggyorsabban haladni földön, vízen és levegőben. Ha megrázod magad, egyszerre hallá változol. (Abban a pillanatban a fiú meg is cselekedte, beugrott a folyóba és ide-oda úszkált.) Akkor szólt tovább az Úr: Ha kétszer rázod meg magad, nyállá változol. (S amint kétszer megrázta magát a fiú, nyúl lett, s villámgyorsan szaladgált ide-oda.) Ha pedig háromszor rázod meg magad, madár lesz belőled. (És úgy is történt, gyönyörű madárrá változott s magasra szállt a levegőben.) Ezt a három ajándékot kapta a legkisebb fiú jóságáért. Telt, múlt az idő, nem történt a vámosok életében semmi. Egyszer csak kitört a háború és el kellett menni katonának. A legkisebb fiú is elment. A táborba akkor érkezett, amikor éppen kihirdették, hogy az a katona, aki a királynak (hogy semmi fegyver ne ártson neki) elhozza azt az inget, amiben született, megkapja a lánya kezét és a fele királyságát. Sok vitéz kapott lóra és vágtatott a fővárosba, köztük a legkisebb vámos fiúnk is. Csak most tudta meg, milyen nagy ajándékot kapott öl Mindenhol ö haladt a leggyorsabban. A folyókat átúszta, mint a hal, a mezőkön átszaladt, mint a nyúl, ha pedig erdőhöz ért, azt átrepülte, mint a madár. Természetesen ő ért leghamarább a királyi várba. Ott nem akarták neki elhinni, hogy messziről ilyen hamar eljutott. Felszólították, bizonyítsa be ezt a hihetetlen gyorsabb. Thirring Gyuláné Thain Margit, Thain János leánya negyedik osztályos gimnazistaként gyűjtötte a történetet, s adta közre egy Bakos József által szerkesztett gyűjteményben (Bakos 1942a).
