Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
234 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása pofándlira aggatták aztán rá a sokszor 15-20 darab ráncos szoknyát. Ezek közül mindig az alulra kerülő volt a leghosszabb, s a leggyatrább anyagból készült (szamárszőr szoknya). Felülre finomabb anyagból készült szoknya került. A női viselet egyes elemei (pl. a fejviselet formája, a ruházat színe) életkori sajátosságokat is kifejeztek. A legélénkebb színű ruhákat természetesen az eladó lányok hordták. A ruházat színe aztán az évek múltával egyre jobban halványodott, sötétedett, s a negyven év körüli asszonyok már csaknem tiszta feketében jártak. Ami a viselet kialakulását illeti, azt a helyi szájhagyomány a hódoltság korába helyezi. Ekkor, úgymond, a vidéket megszállva tartó török basának nagyon megtetszettek a kéméndi (vagy barti, bényi stb., attól függően, hogy hol mesélik) lányok, asszonyok. Hogy azonban többet láthasson női bájaikból, elrendeli: szoknyáik aljából vágjanak le egy tenyérnyi széles sávot. A nők eleget tesznek parancsának: a szoknyák aljából levágják az elrendelt mennyiséget, de közben - furfangos módon túljárva a zsarnok eszén - a derékrészt ugyanennyivel meghoszszabbítják, ami által az immár rövidebb szoknya ugyanoda csúszik vissza, ahol addig is volt. Eddig a népies eredetmagyarázat. A valóság viszont az, hogy a 19-20. század fordulóján készült fényképeken (legalábbis az idősebb asszonyokat ábrázolókon) még nem mutatható ki egyértelműen ez a viseleti forma, s első leírója, Novák József Lajos sem emlegeti a kurtaszoknyás terminust, noha az általa közölt rajzokon elemeiben már megvan (Novák 1913, 61-67). Úgy tűnik, hogy a viselet valamikor a 19. század végén, a 20. század elején alakult ki, s talán nem tévedek nagyot, ha a kéméndi lányok körében akkoriban népszerű párizsi cselédeskedéssel is összefüggésbe hozhatónak vélem. Nők az Alsó-Garam mentéről, 1920 körül (a komáromi Etnológiai Központ fotóarchívumából) A viselet népszerűségéhez hozzájárult a két világháború közötti és a második világháború alatti Gyöngyösbokréta,94 továbbá még később a Csemadok által szorgalmazott népművészeti mozgalom hatása. A rendszerváltást követően elsősorban Csókás Ferenc (1927-2002) aktivitásának köszönhetően a kurtaszoknyás mítosz megerősödését tapasztalhatjuk.95 Az eddig ismert hat faluhoz, Kicsindet is hozzávéve, immár a mitikus kurtaszoknyás hétfalu találkozóit rendezték meg, a hét polgármester táncával és hasonló, a mitudatot erősítő műsorszámokkal (vö. Liszka 2007a). 94. A budapesti Gyöngyösbokréta-bemutatókon tudomásom szerint a bartiak, garampáldiak és kéméndiek is részt vettek. 1941-ben pedig Kéménden rendeztek Bokréta-napot (Liszka 2002a 403-404). 95. Vö. ...mert talentumot adott nékem az Úr. Csókás Ferenc életútja 1927-2002. A filmet archív képi és videós anyagok felhasználásával összeállította Vank Ernő. H.n. 2003. A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja adattárában (vö. Liszka 2004e).
