Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Vág és Garam köze

217

1800-ból származó szölőprés Kürtről. Thain János rajza (Thain—Tichy 1991, 96)

Az alaprajzi elrendezés vizsgálata során a kisújfalusi présházas lyukpincék csoportján belül néhány altípus is elkülöníthető, amelyek egyben (esetleg) fejlődésbeli fokozatokként is folfoghatóak. Az első fokozatba a kétosztatú (pince + présház), oromtornácos építmények sorolhatóak. Ezek egy továbbfejlődött változata a sövényfonással az egyik vagy mindkét oldalról mellvértszerüen behatárolt oromtomácos présház. Mindkét fokozatnál előfordul a tornác fölötti tetőrész lepadlásolása, illetve karókkal történő, rácsszerü lefedése. Az elölről nyitott padlásteret széna tárolására használták. Más variánsoknál a sövénnyel elkerített tornácrészt is használják széna vagy rőzse raktározására. A fejlődés további fázisaként a bejárati ajtó bal vagy jobb oldalán az oromtornác egyik feléből egy sárral tapasztott, sövényfalú szobácskát alakítanak ki. Ezáltal az így létrejött tört tornácról nyílik egy-egy ajtó mindkét helyiségbe. A későbbi, a második világháború után készült építményeknél ez a szobácska már (akárcsak maga a présház) rakott sárfalból, sőt téglából is épülhetett. Ezzel az alakítással az építmények tehát lényegében háromosztatúakká váltak: a tulajdonképpeni lyukpincéből (alsópince), a pincesípból, pincelej árából (ami

azonban el is maradhat), a présházból (fölsőpince) és egy szobácskából (kisház) állnak.

A kisújfalusi présházas lyukpincék lehetséges fejlődési sémája (Liszka József rajza)

Az alsópincében szinte kizárólag a bor tárolására szolgáló hordókat tartották. A fölsőpincében volt a szőlőprés (sutyu), a szőlőőrlő és az egyéb, a szőlőműveléshez és a borkészítéshez szükséges eszközök. A pihenésre, borozgatásra szolgáló kisház rendesen már kályhával fűthető volt, s kis faliszekrény, asztal, fapad, esetleg lóca volt a berendezése.

A Kisúj faluval szomszédos Szőgyén szőlőhegyi építményeinek általános formája a fentebb bemutatott típus egy változata, és voltaképpen az egész térségre jellemző. A fentebb már leírt, klasszikus présházas lyukpincéről van szó.

Ami a szőgyéni szőlőhegyi építményekre nézve karakterisztikus, az a többszintes présházak (kétpadlásos pincék) megléte. A forma ismeretes a szlovák szőlőtermesztő vidékek nyugati részében, valamint a szomszédos Morvaországban, Ausztriában is (vö. Frolec 1966, 22-24). Lényege, hogy a kétpadlásos pince egy partoldalba vájt lyukpincéből, valamint az elé épített présházból állt (alapjában véve tehát ez a típus is a présházas lyukpincék nagy családjába tartozik). A föld alatti pince elsősorban a bor tárolására szolgált. Innen lépcsős gádor vezetett fel a présházba, amelyet a partoldal emelkedését is kihasználva úgy készítettek el, hogy az egész építmény háromszintessé vált. A présház földszintjéről a második szintre egy rögzített falépcsőn lehetett feljutni, míg a harmadik szintre, a padlásra, mozgatható létrával. A földszint kizárólag a szőlő feldolgozására szolgált, a présház második szintjét szemes gabona tárolására használták, míg a harmadik szinten a füstölt disznó-