Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 211 A térségre jellemző szőlőtermesztéssel kapcsolatban több településen (Kolta, Kisújfalu, Fámád) hegyközségek is létrejöttek. A szőlőhegyek általában élő sövénnyel voltak körülkerítve (ezt rendesen azok a gazdák tartották rendben, akiknek a szőlőföldje a kerítésnél végződött). A szőlőhegyre egy vagy két kapun keresztül lehetett bejutni, amelyek a szüretig zárva voltak. A kaput csak a csőszök nyithatták ki, akik a rakisnak (Fámád) nevezett csőszházban laktak. Kora reggeltől késő estig járták a hegyet, minden hajlok ajtaját megnyitották, és valamilyen jelet hagytak, hogy valóban ott jártak (Fámádon a gazda által odakészített szőlőkarót támasztották az ajtóhoz, Kisúj falun egy zöld gallyat tűztek a lakathoz). Kisúj falun arra is vigyáztak, hogy este kilenc után senki ne maradjon a hegyen. Aki mégis ott maradt, s rajtakapták, azt megbüntették: „lerótták a faluba, hogy ócska, alávaló ember”. Vasárnap csak délután, az istentisztelet után volt szabad a hegyre menni (lásd további részletekkel: Liszka 1992b, 71). A famadi szőlőhegyen néhány szőlősgazda a harmincas-negyvenes években szinte állandó jelleggel kint lakott. Koltán hasonló módon idővel egy sajátos tartozéktelepülés is létrejött: az időszakos kint lakás állandósult, a szőlőhegyi présházakat lakóházakká alakították át, és a mai napig néhány tucat család állandó lakhelyéül szolgálnak. A térség falvaira általában a soros elrendezésű szalagtelkek voltak a jellemzőek, ahol az elöl (az utca vonalára merőlegesen) álló lakóház vonalát követve, részben azzal egy fedél alatt, a telek egyik felében sorosan követik egymást az egyes gazdasági építmények. Az Alsó-Garam mente néhány településén (pl. Kicsind, Kisgyarmat, Köbölkút, Muzsla) figyelhetőek meg azok a kis zsellértelkek, amelyek a falu középpontját alkotó löszdombon, általában a templomot körülvéve, teraszosan helyezkednek el. Ezekben az esetekben, a kis telek ellensúlyozása érdekében, az egyes gazdasági építményeket (különféle tárolóhelyiségek, tyúkól, sertésól, sőt még tehénistálló is) a löszfalba vájva, lyukpince-szerü kiképzéssel alakították ki. Mivel ezeken a telkeken rendkívül kicsi a rakodófelület, tőlük kisebbnagyobb távolságban, a szabadban, településperemi részeken rakodókat, szérüskerteket hoztak létre, ami által bizonyos kétbeltelkűség is kialakulhatott. Az általában a nagycsaládi típusú családszerkezettel összekapcsolható hosszúudvarok is megfigyelhetőek a térségben. Ezeknek Kürtön például két alapvető változatát sikerült rögzíteni. Olykor 2^1 (de néha több) lakóház az utca vona-Köbölkút belterületének szerkezete az 1888-as kataszteri térkép nyomán (Liszka József rajza)
