Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
206 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása jaink szerint különösen Davide Torsello későbbi dolgozatainak a fényében hasznosíthatóak (Torsello 2004a; Torsello 2004b). *** Mátyusföldön a két világháború közötti időszakban a 60-80 holddal rendelkezők már nagygazdának számítottak, ám ezek száma meglehetősen csekély volt. Ugyancsak vékony rétegét jelentették a korszak gazdatársadalmának a kisgazdák. Az összlakosság 60%-a viszont földmunkás volt. Mivel ezeket a föld nem tudta eltartani, egyre nagyobb számban tanultak ki valamilyen mesterséget. A legáltalánosabb a kőművesmesterség, de gyakori a szabó, borbély és gépész is (Vájlok 1939a, 94-95). A zsellérek, az agrárproletariátus világát, társadalmi helyzetét, a napirenden levő szociális konfliktusokat a két világháború közti időszakban Morvay Gyula és Sellyéi József prózája érzékelteti (Morvay 1936; Sellyéi 1957) Egy darabig pihent és nézte a község határát. Egészen a faluig nadrágszíj-keskeny földek voltak, az utakon csak néhol voltak fiatal fák, még az öregek álltak, de ahol hiányzott, oda nem ültettek csemetét. A falu is alig látszott: mintha a laposba süllyedt volna és tornyával, idecsillogó piros háztetőivel, meg fekete szerháival görcsösen jelt adna magáról s arról, hogy az életet folytatni akarja. ... elindult a major felé. Egy darabig az urasági álián ment. Amint a határdombról lelépett: egy külön országba, külön világba érkezett. Hatöles volt az urasági út, kétoldat szabályos távolságban voltak az egyforma erős nyárfák, alattuk bársonyos porcsfü nőtt. Az úton sehol hant: még most is látszott a sürüszemü fogas helye, mert az uraság minden harmadik nap fogasoltatja az utakat... Amerre nézett: új világban találta magát. Az út mellett még ott álltak az urasági táblák: pontosan harmincholdas földdarabok voltak. Nyolc ilyen tábla vette körül a majort. Itt még minden az uraságé: a fold, a porcfű, a széles áliák, amelyekből az összes béreseknek jutott volna krumpli alá való föld, ha csak egy ölet is elszántana a széles utakból. De semmihez sem lehet itt hozzányúlni a béresgazda, az intéző és a gróf akarata nélkül... (Morvay 1936, 13-14) A térségben sajátosan különálló csoportot alkotnak a rétéi kisnemesek. A zömében református, kisebb részt római katolikus nömösök egyrészt jobb módúak voltak, mint az átlagos réteiek. Ez egyebek között abban is megnyilvánult, hogy kúriának is beillő lakóházaik voltak, parádés kocsist tartottak, gyerekeiket már a 19. században is taníttatták Pozsonyban stb. Egyébként az egyik legnevezetesebb rétéi nemesi család sarja volt az a Réthei Prikkel Marián (1871-1925), aki a magyarság táncairól az első alapvető összefoglalást megírta. A rétéi nömösök másrészt (és főleg) tartásukkal, mentalitásukkal tűntek ki a faluban. Ez a részükről „megkövetelt tekintélytisztelet és távolságtartás” akkor is megmaradt, amikor ehhez nem járult már vagyoni háttér, tehát a 20. század második felében. Gúnyolták is ezt a „szertartáskodó magatartást”, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a vasárnapi istentisztelet után akkurátusán leálltak minden sógorral, komával beszélgetni. Még az 1970-es és 80-as évek fordulóján sikerült Kosa Lászlónak az após nem nemesi származású vejének címzett dühös szavait följegyeznie: „Az ilyen koszos senkiket lelőtték, mint egy kutyát.” (Kosa 2001b, 56) A Csallóközről szóló fejezetben már említettem a cseregyerekrendszer intézményét, mint a nyelvtanulás egyik fontos és hatékony módját. Itt sem kerülhetem meg, hiszen a Mátyusföld ennek a jelenségnek valóban szinte szülőhazája. Kisalföldi viszonylatban mindenesetre innen rendelkezünk a legkorábbi adattal arra vonatkozóan, hogy a nyelvtanulásnak ez a gyakorlata szélesebb körben is ismert volt. Vályi András a 18. század végén említi meg Rétével kapcsolatban, hogy „némelly Pozsonyi Lakosok ide adgyák gyermekeiket a’ Magyar Nyelvnek megtanúlása végett” (Vályi 1796-99, III: 193). Ez a gyakorlat a térségben a 20. század első feléig nyomon követhető.
