Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Mátyusföld 197 nalial gyakran nem elválasztható csoportba sorolhatjuk a különféle gyógyítási eljárásokat. Az egyiket a gyakorlati megfigyelésen alapuló, alapvetően az adott térségség (gyógy)növénykultúráján nyugvó, inkább racionálisnak mondható eljárások képezik (vö. Vedrődy 1991), a másikat pedig a hiedelmeken, mágikus eljárásokon alapuló, mondhatni ezoterikus praktikák. Mivel a Kisalföld flórája alapvetően egységes, ezen belül kistáj i különbözőségek a népi gyógyászatban sem figyelhetőek meg. A különféle hiedelmeken alapuló gyógyító eljárások (hasonlóan, mint a gyógynövényekkel való gyógyítás) napjainkig fennmaradtak, sőt újabban reneszánszukat látszik élni. A szőlő, mikor metszis után könnyezik a leve, akkor kötünk oda olyan kis üvegcsét vagy valami edényt teszünk alá, szóval összegyüjcsük ezt a levét, aztány beletesszük üvegbe, attú fiigg mekkora mennyiség és akkor az elkezd fornyi, no lássátok, most is már forr, ippen úgy forr mint a bor [teljesen tiszta, áttetsző folyadékot mutat. L.J. megj.], akkor ez osztán megtisztul, és ha nyáron van ollan gyulladásos szembetegsíg, csak nyáron (nem téli!), úgy hogy ha gyulladásban van nyáron a szem [...], akkor ezzel, tiszta gyócsruhával megmossa, ez biztos siker, hogy ha könnyebb betegségrü van szó, de ha a szemnek ollan betegsíge van, hogy orvosra szorul, akkor nem biztos, hogy meggyógyul. (Pered: Vincze Sándorné Szedlár Mária 1904. Saját gyűjt. 1976) Szótalan vízzel még nemrég is lemosdattam egy gyereket, akit megnéztek. Veszek két üres tányért, az egyikbe belemérek 3 kanál vizet. Az ujjaimat összeszedve belenyúlok a vízbe, de akkor már érzem, hogy csak úgy dől az ujjaimról a víz. Ez azt jelenti, hogy meg van igézve a gyerek. Aztán ebből a vízből kéztőről megmosom a gyerek arcát, háromszor a szájába csepegtetek a vízből. Utána megmérem a vizet a másik tányérba. Ha kevesebb a víz, mint az elején, akkor nem igézet a baja a gyereknek. A megmaradt vizet a szerhacsurgóba kellett háttal álva kiönteni. (Hidaskürt: Danter 1994b, 44) A különféle mezőgazdasági munkákhoz is rengeteg, a két világháború közötti időszakban még nyilvánvalóan élő hiedelem kapcsolódott. Boldogfán a káposzta palántálása előtt a férfiak „elkaptak egy kövér asszonyt az ültetők közül és leverték a földhöz, hogy olyan nagy fejűre nőjön a káposzta, mint az asszony feneke. »Adjon Isten jó nagyfejű káposztát« - mondták közben” (Szabó E. 1991, 15). 3.3.2.3. Népi vallásosság A korábbi szórványos adatokat leszámítva Danter Izabella néhány kisebb közleményére (pl. Danter 2002; Danterová 2002) és saját kutatási tapasztalataimra támaszkodva fogalmazhatom meg az alábbiakat. *** A zömében római katolikus népességű térségben (amelyet csak szigetszerűen szakít meg néhány református szórvány: Rété, Vágfarkasd) egy sor lokális-regionális búcsújáró hely található (Pered, Pusztafödémes, Tallós). A mátyusföldi nép előszeretettel látogatta a máriavölgyi és sasvári búcsújáró helyeket is. Mária tisztelete különösen élénk volt a régió lakossága körében. Több településen (Nádszeg, Nagymácséd) a lakóházak oromfalán (az 1960-as években épült kockaházak esetében is!) elhelyezett szoborfülkékben kis Mária-szobrokat látni, amelyek előtt szombatonként gyertya vagy kis lámpa égett, lévén „a szombat Mária napja”. Ezeket a gyertyákat a különféle vallásos körmenetek alkalmával is meggyújtották. Hasonló kis szoborfülkéket találunk (Mária-, Szent József-, Szentcsalád-szobrokkal) a mátyusföldi temetők 20. század eleji kő síremlékein is. A térség szakrális kisemlékei között az út menti keresztek dominálnak (Galánta tágabb körzetében a sajátosan hosszú szárú, gyakran az öt métert is meghaladó magasságú, a 19. század első felében készült kőkeresztek a karakterisztikusak). Itt is Nepomuki Szent János, Szent
