Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Mátyusfold

193

térségben elsősorban a nagyfödémesieket csúfolják különféle meg nem történt, de azért nagyon mulatságos esetekkel. A következő, Vágfarkasdon lejegyzett história például a templom tornyába felhúzott bika Európa-szerte elterjedt történetét meséli el:86

Mező nyőtt a toronyba. És akkor, hát összehívták a falu esküttjeit, ugye, az elöljáróságot, hogy hát hugyan köllene aztot a mezőt lekaszányi. De ki megy föl a toronyba? Akkor a bíró aszongya: Tudjátok mit? Hát főhúzzuk a bikát. Hát, főhúzták szegény bikát, ugye, aztán hát, kötélen, természetes, aztán hát má lógott szegény bikának a nyelve, és azt mondja az egyik esküdt: No, bíró uram, má falintsa, má falintsa. És má megfulladt a bika.

(Gágyor 1986, 68-69)

Az epikus történeteken túlmenően az egyszavas, egymondatos (általában gúnyos) falujellemzéseknek, és a strófíkus falusorolóknak is gazdag választékát ismerjük, amelyek gyakran a települések lakóinak karakterisztikus vonásaira, nyelvjárási sajátosságaira, foglalkozására87 88 is utalnak: „Szép Szelőce, nyalka Sók, ott laknak a lólopók”; „Sellyéi salanyokf* pocik lukba laktok”; „Elmögyünk Szöncre, möggyezni a högyre” (Bakos szerk. 1942a, 32). Az 1980-as években ezeket a csúfolókat Gágyor József gyűjtötte össze egy dolgozatában. Innen mutatok be néhány további jellemző példát:

Akkor lesz a világvége, ha minden mácsédi otthon lesz. Mer azok sosincsenek otthon, mindig van mácsédi a világbo. Járják a világot, kereskednek mindenfélével, a legkülönfélébb dolgokkal.

[...]

A vágóiak a pukancsárok vagy pukancisok.89 Azért, mert már ki tudja mióta pattogtatott kukorica árulásával foglalkoznak. Messzi vidékeket bejárnak vele, elmennek azok talán még Prágába is. Karácsonykor meg ostyával foglalkoznak. De ezzel csak az utóbbi időben.

(Gágyor 1986, 70)

Szép Szelőce,

Nyalka Sók,

Fuvaros Tornác,

Kódus Vecse,

Imádságos Hosszúfalu,

Istenes Királyfi).

(Gágyor 1986, 68)

A zenei alapú, strófíkus népköltészet vonatkozásában szinte teljes kép rajzolható Ág Tibor (és elődei) kutatásainak köszönhetően. Ezek alapján elmondható, hogy a lírai dalok közül, nagyjából a két világháború közötti időben a Mátyusfóldön a legközkedveltebbek a szerelmi és a lakodalmi dalok, majd a katona- és a pásztordalok voltak. Gyakran a régebbi dallamokra újabb vagy aktualizált szövegeket húztak:

Jaj, de hosszú a pozsonyi Széplak utca.

Három új regruta masírozik rajta.

Három barna kislány sírva megy utána.

Egyiknek sincs közte kedves babája.

Republika háromszínű lobogója,

De sok új regruta esküszik alatta.

Három ujját tartja fel a magas égre,

Úgy esküszik fel a hosszú három évre.

Ja, de bajos három évet kiszolgálni,

Száraz fügefának zöldülését várni.

Száraz fügefának lehajlik az ága,

Szép a babám, a faluban nincsen párja.

(Hegysúr, Ág 2009b, 93)

86. Ugyanennek a történetnek egy másik variánsát a vízkclctickkcl kapcsolatban közli Gágyor József (Gágyor 1986, 71).

87. Lásd ehhez a zöldségtermesztésről szóló rész megfelelő passzusait is!

88. Vágscllyc szlovák nevére (Šaľa) utal.

89. A pattogatott kukorica szlovákul: pukance.