Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
184 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása „Akra” benzinmotoros szántógép a Galántai Nemzetközi Szántógépbemutató katalógusából (1915) Koszorút adnak az aratók Farkasáról írja levelezőnk: Alig 8-10 napja folyik az aratás és már mind keresztekben elég sűrűn fekszik az új gabona. Többnyire a gazda a házi népével végzi ezen fárasztó és terhes munkát, de a több holddal rendelkezők aratókat és marokszedőket is szerződtetnek hozzá. Ez évben száraz, jó időben végezték zavartalanul a munkát. Régi, bevett szokás a falvakon, hogy az aratás befejezését kis áldomásféle követi, amelyet a gazda készséggel rendez, főleg, ha megelégedett a keresztek számával. Ezt megelőzően a koszorú megváltása van divatban. A marokszedők nagy koszorút fonnak az új termésből, a közepére virágcsokrot, körül pedig színes papirdiszeket helyezve, magas gallyra kötik és átadják a főkaszásnak továbbítás céljából. Ha távol vannak a földek a falutól, akkor kocsin, ha közelben arattak, akkor gyalog viszik hatalmas énekszó mellett a gazd'uramék tisztes házához. Rövid, de színes bejelentést ad hírül, az arató megáldja és megköszöni a reájuk bízott munkát; annak emlékéül átnyújtja a díszes koszorút. A gazda megköszöni a figyelmes ajándékot, megjutalmazza munkásait és elhelyezi a folyosón a koszorút és kezdődik nyomban a behordás. (Érsekújvár és Vidéke 1936. 7. 26., 8) A gabona tárolására hagyományosan a Kisalfold-szerte elterjedt körte alakú gabonásvermeket használták. Füzes Endre közléséből ismerjük ennek mátyusföldi változatát: Boldogfán a körte alakú vermeket karvastagságú rozsszalmabábokkal bélelték, melyeket fakampókkal erősítettek a verem f alára. A gabona betöltése után szájára szekérkereket, töreket tettek, majd lesározták. (A megmaradt vermeket 1952-ig használták!) Ugyanígy készítettek vermeket Hidaskürtön is, általában az utcán, a ház előtt. (Füzes 1984, 102, 103) Szólni kell a cukorrépa-termesztésről is, ami a térségben az 1820-as évek végén jelent meg Laczny Miklós nagyfödémesi birtokán. Mivel 1845-ben egy bécsi vállalkozó Szereden, majd 1868-ban egy szintén osztrák gyártulajdonos Diószegen cukorgyárat létesített, a cukorrépatermesztés is fellendült a térségben. Elsősorban természetesen a nagybirtokokon, illetve a diószegi cukorgyár birtokain (vö. Vadkertyová 1990-92). A mátyusföldi ember sok helyen áttér a külterjes gazdálkodásról a belterjesre, búza helyett dinnyét ültetett és gyümölcsfákat. A gazdaréteg mezőgazdasági haladása ugyan lassan megy előre, de azt hiszem, hogy mégis sok vidéknek előtte jár a mezőgazdasági termelés tökéletesítésében. Az újabb gépek nagy számban betörtek falvaiba, cséplőgép, vetőgép és a
