Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
154 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása cél (a boszorkányok felismerése, illetve pénz vagy aranykincs szerzése) keveredik: [Az adatközlő] hite szerint ezzel a székkel le lehet leplezni a falu boszorkányait az éjféli misén vagy pedig pénzt lehet vele szerezni, ha az ember karácsony éjjelén éjfélkor kimegy a keresztútra és ráül. De nem szabad a székről elmozdulni. A keresztúton előbb várat kell keríteni a szék lábával (kört húzni), azután oda beülni a székre. Három próbán megy az illető keresztül, ha ezt kibírja, akkor sok pénzt szerezhet és meggazdagodhat, de vigyázni kell, mert az ördögök adják a pénzt és csak szerződés ellenében. A szerződés arról szól, hogy a lelke a halála után az ördögé lesz. A szerződést az illetőnek a neveden ujja begyéből (az ujjhegyének alsó fele) vett vérrel kell aláírni. Ezt azonban ki kell játszani, úgy, hogy az illető egy csibét visz magával és annak a vérével írja alá a szerződést. Így megszabadul, mert nem a saját vérével írta alá. A három próba a következő: 1. A széken ülve egy táltos ló fog feléje vágtatni. A lónak nincs állkapcája. Nem szabad tőle megrémülni, mert nem fog nekimenni. A vár (a körvonal) megvédi, azon belül nem kerülhet semmiféle gonosz. 2. Egy tüzes bika fog feléje tartani. Fel akarja öklelni. De ez sem árthat neki a vár miatt. 3. Egy tüzes hintó fog feléje robogni izzó paripákkal. De ez sem gázolhatja el. Mikor elhajtanak mellette, akkor az ördögök ledobnak neki egy bivalybőrből készült zsákot, tele arannyal. Az említett szerződést azonban követelni fogják tőle. Mivel a körön belül van, bántódása nem lehet. A szerződést az említett csalafintasággal bátran aláírhatja. (Khín 1941, 60) A tételes vallásoktól részben függetlenül élő néphit egyes (archaikus?) elemei szinte napjainkig fennmaradtak. Még ma is lehet gyűjteni a Csallóközben boszorkánytörténeteket. A garabonciás diák, a tüzes ember és a lidérc (lásd bővebben: Marczell 1994), valamint a tudós kocsis, tudós pásztorok és tudós koldus (Fehérváry 1987b) emléke is viszonylag elevenen él a térségben. A szemmel verés (igézés) ellenszereként használatos szenes víz (szótalan víz) hatékonyságában egy nyolcvanas évek eleji gyűjtésem alkalmával egy akkor harmincvalahány éves fiatalasszony is hitt és gyakorolta (vő. Liszka 1986b, 57). A népi gyógyászat bizonyos elemei is a néphit kategóriájába sorolandóak. Ezeknek csallóközi viszonylatban egy véletlenszerűen fennmaradt igen régi, vélhetően a térségben középkori gyökerű emlékével is találkozunk. A csallóközcsütörtöki román kori templom portáléján érdekes, főleg függőleges (összesen 44 darab), részben vízszintes (összesen 4 darab), hosszúkás és viszonylag mély vájatokat, valamint szinte szabályos, félgömb alakú bemélyedéseket, kidörzsöléseket (összesen 43 darabot) láthatunk. Ezek a nyilván több évszázados nyomok eddig elkerülték a kutatók figyelmét,73 s a helybeliek sem tudnak magyarázattal szolgálni eredetük felől. Egy másodlagosan elterjedt magyarázatkísérlet szerint aratás előtt sarlóikat, kaszáikat élesítették, szentelték volna itt meg a parasztok. Hasonló jelenségek Európa-szerte ismertek (gyakran a másodlagos magyarázatok is hasonlóak). A történeti anyag és az európai párhuzamok alapján megállapítható, hogy ezek a nyomok kőpor nyerésének a maradványai. A szent hely falából nyert mészkőpornak ugyanis gyógyerőt tulajdonítottak. Vízzel lenyelve torokbetegségek ellen alkalmazták74 (vö. további adatokkal és irodalommal: Liszka 1995f; Liszka 2005d). 73. Az egyébként jó szemű és pontos megfigyelő Ipolyi Arnold sem említi 1859-bcn megjelentetett munkájában, már csak azért sem, mivel akkoriban a szóban forgó portálé még be volt falazva (1956-ban bontották ki). Az újabb kiadás jegyzetírója, Hushegyi Gábor sem látszik észrevenni a jelenséget (Ipolyi 1994, 76-90; 233-234). Kovács László és Görföl Jenő a csallóközi középkori templomokról írott ismeretterjesztő munkájában a kérdéses portáléról (és a bemélyedésekről) fényképet is közöl, és a forrásra történő hivatkozás nélkül (ez kétségtelen egy, korábban megjelent írásom) a jelenség vélhető eredetét (mint közismert tényt!) is megadja (Kovács-Görföl 2002, 45). 74. Noha első látásra hiedclemalapú gyógyítási eljárásról van szó, hangsúlyozni szeretném, hogy a mésztartalmú kőpor praktikusan is segíthetett a torokbetegségeken.
