Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 143 tónő, Molnámé Csízy Jolán jegyzett le népdalokat Gután.“ A második világháború után főleg Ág Tibor tevékenysége a figyelemre méltó (Ág 1969; Ág 1986; Ág 1999b), miközben természetesen mások is jegyeztek le népdalokat, balladákat (pl. Ág-Sima 1979; Ág- Barsi-Koncsol 1997; Nagy 1998 stb.). Szomjas-Schiffert György a csallóközi bakterkiáltások vizsgálatának szentelt monográfiát (Szomjas-Schiffert 1999), Marczell Béla és Ürge Mária pedig a gyermekjátékokat mutatta be egy-egy dolgozatában (Marczell 1978c; Ürge 1986). A népszokások (és a kapcsolódó népköltészeti formák) első feljegyzései a 20. század első feléből származnak, s Khín Antal munkásságához köthetőek (vö. Khin 1935b). A második világháború után főleg Ág Tibor és Marczell Béla kutatásainak köszönhetően rendelkezünk témánkat érintő értékelhető adatokkal (Ág 1992; Marczell 1997; Marczel 1999). A prózai népköltészeti műfajok közül a legjobban a történeti mondákat, azon belül is részben a török időkre visszautaló csicsói történeteket ismerünk (lásd Fehérváry 1989a). Szórványosan korábbi időszakokat megidéző szövegtöredékek is rendelkezésünkre állnak. Kérdés persze, hogy valóban a szerves hagyomány részeként maradtak-e fenn, vagy másodlagosan (irodalmi, iskolai forrásból) kerültek a szájhagyományba: Radvány régi község. A szájhagyomány szerint IV. Béla király idejében már temploma is volt a falunak. Radvány közelében emelkedik egy domb. Várhely dombnak nevezik ma is. Itt született IV. Béla király fia. A nagy örömre a radványiak kérhettek valamit a királytól. Azt kívánták, hogy a templomban a király nyittasson még egy ajtót, hogy ne kelljen nekik a patasiakkal egy ajtón ki-be járni. (Csilizradvány: Bakos szerk. 1942a, 24) 65 66 A történeti mondák közül azonban főleg a Mátyás királyhoz kapcsolódó, az egész Csallóközre kiterjedő népköltészeti hagyományt ismerjük. Utóbbiak fényében elmondható, hogy a régebbi sztereotípia, mely szerint a Mátyás-történetek igazi hazája Gömör, a továbbiakban nem tartható. A Csallóközben legalább oly mértékben voltak közkedveltek a reneszánsz uralkodónk alakja köré szövődő történetek, azzal a különbséggel, hogy Gömörrel ellentétben a csallóközi mondák, mondatöredékek szinte kivétel nélkül konkrét helyekhez kötődnek, nagyon gyakran név-eredetmagyarázó mondák, és másutt jószerével nem is ismertek (Mad, Nagymegyer, Damazírkarcsa, Királyfiakarcsa, Vajka, Solymoskarcsa stb.). Még a kutatás jövőbeni feladatai közé tartozik annak eldöntése, hogy a Csallóköz-szerte megragadható Mátyás-hagyomány egyenes ágú tradícióe, vagy az iskolai oktatás hatásával magyarázható-e. Mátyás király nagyon szerette a tehén tőgyét. Amikor egyszer Alistálon járt, megpihent egy fa alatt, s ott vendégelték őt meg a helybeliek. Főtt tőgy vót két tál között. Megkérdezték tőle, hogy tudja-e mi van itt, el tudja-e találni? Aszongya: - Alul is tál? Felül is tál? Középeit a tőgye! így lett aztán Alistól, Felistái meg Tőgye. (Alistál: Liszka 1994b, 321) *** Dercsika keletkezéséről az a néphagyomány, hogy a népszerű Mátyás király egykor itt vadászgatván, bosszankodással fakadt ki a nehezen megjárható tájék alkalmatlansága ellen hű lovásza, Erős György előtt, mire meghitt kísérője szerény kérelemként csak akkora darabot kért ajándoknak a hasztalannak mondott területből, mennyit fakó lován megkerülhet, 65. Azért nevezem ezeket a szövegeket „mellékterméknek”, mivel a gyűjtés indíttatása (és az eredmények későbbi prezentálása) zenei indíttatású. Mindamellett természetesen nem melléktermékek ezek, hiszen ezek a szövegek a dallammal együtt éltek, ahogy a dallamok is a szövegekkel. A Csallóköz hangszeres zenei életére vonatkozó ismereteink is vannak, mégpedig Nagy Iván munkája a térség dudáshagyományáról (Nagy 2002). 66. Gyűjtése egy, Bárdos Lajos által szerkesztett összeállításban (Gyöngyvirág. 92 magyar népdal. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat 1959) jelent meg (idézi Ág 1996c, 96-97. Vö. Ág 2009b, 26-27).
