Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
138 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása gyári termékek fokozatosan kiszorították a piacról a gútai hálókat. Uj háziipar-ág a vármegyében. így tél időn mindig sorra kerül a lapok hasábjain vármegyénk háziiparának még mindig rendezetlen ügye, állapota s mindig megegyezünk ilyenkor abban, hogy a föltételek a háziipar fólvirágoztatásához megvolnának, csak az erős, irányitó, szerető kéz hiányzik! [...] Most azonban felette örvendetes híradással szolgálhatunk, mert mint biztos forrásból értesülünk, a gútai »Haar K. és fia« czég a mely már idáig is nagy érdemeket szerzett a halász hálók háziipar-módján való előállítása és forgalomba hozatala körül, ezúttal egy egészen uj iparágot, a női haj-hálók készítését akarja Gútán meghonosítani s e végből hosszas tanulmányozások után már a legközelebbi napokban tanműhelyt nyit, a hol 2 Morvaországból érkező munkamesternő fog egyelőre 20 gútai leányt béoktatni a hajhálók készítésébe, hogy azután fokozatosan úgy fejlődhessék a háziipari munkatelep, hogy 100 munkásleány nyerjen benne állandó foglalkozást s átlagszámítás szerint 500 koronát kereshessenek hetenként munkabér fejében. A hajháló anyagául valódi kínai hajat fognak használni a munkatelepen s a kész árut Angliába fogja a vállalkozó czég szállítani, mint a hol annak legtermészetesebb és legnagyobb piacza van. A hajhálókat ez idő szerint kizárólag Morvaországban készítik, a hol egész falvak lakói foglalatoskodnak azok előállításával s igy tulajdonkép a morvákkal akarja a versenyt fölvenni a derék Haar-czég, amelynek ezen vállalatához a legszebb, legteljesebb sikert kívánjuk! Utóvégre a magyar kéz csak oly ügyes lehet, mint akár a morva és egy kis jövedelem, egy kis pénz elkelhet minálunk is. A vállalat fejlődését figyelemmel fogjuk kisérni s mint nagyjelentőségű és közérdekű dologról időnként ismertetéssel fogunk szolgálni. (Komáromi Lapok 1902/1, 6) 2.3.1.5. Közlekedés, szállítás A vízi és szárazföldi közlekedésnek (elsősorban a tutajozásnak, hajóvontatásnak és fuvarozásnak) viszonylag gazdag a szakirodalma. Kecskés László könyve mellett (Kecskés 1978) néhány szlovák munkára (pl. Huska 1955; Huska 1972; Socháň 1929) s a magam kutatási eredményeire és publikációira is hivatkozhatom (Liszka 1995c). Az emberi erővel végzett teherhordás eszközeit és módjait viszont tudomásom szerint rajtam kívül senki nem vizsgálta a térségben (Liszka 1994h). *** A Csallóközben fontos szerepet játszott a vízi közlekedés, hiszen a Duna szigeteire vagy túlsó partjára csak ladikon vagy kompon lehetett átjutni. A halászat során szintén meghatározó szerepük volt a különféle csónakoknak. Korábban használatosak voltak a hatalmas, egy fatörzsből kivájt ladikok, lélelcvesztők is. Egy ilyen, fenyőfából készített, több mint négy méter hosszú csónak maradványaira bukkantak 1982-ben egy Somorjához közeli kavicsbányában. A csónakban és körülötte nagy számban előforduló durván megmunkált kövek (vélhetően hálónehezékek) arra engednek következtetni, hogy elsősorban halászatra használták e vízi közlekedési eszközt (Vargáné 1987). Tutajozás. Komárom életében a 18-19. században (sőt egész az első világháborúig) rendkívüli jelentőséggel bírt a Vágón a tutajosok lebonyolította szálfa-kereskedelem, illetve az erre támaszkodó faipar. A szlovák tutajosok (talpas tótok) árujukat a Vágón szállították, és végállomásuk a legtöbb esetben Komárom volt. Elég gyakran leúsztatták azonban a Dunán délebbre is, sőt az is előfordult, hogy a komáromi szekeresgazdák segedelmével a tutajokat (ta/pakat) felvontatták Győrig. A Liptó, Turóc és Trencsén vármegyékben kivágott rengeteg fát délre szállító szlovák tutajosok munkáját, a kereskedelem gazdagságát szemléletesen írja le báró Mednyánszky Alajos a Festői utazás a Vág folyón Magyarországon című 1825-ben megjelent munkájában: A kivitelre leginkább alkalmas kereskedelmi cikk a fa, amely gazdagon borítja a felső országrész vármegyéinek hegyeit, s amely, minél közelebb érünk az
