Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
III. Település- és népesedéstörténeti folyamatok
Településtörténeti vázlat 101 egyre több adattal rendelkezünk a cigányok jelenlétéről,57 beilleszkedési nehézségeiről, identitásváltásairól a vizsgált területen.58 A cigányok speciális mesterségeket (üstfoltozás, teknővájás, vályogvetés, szegkovács-, valamint muzsikusmesterség stb.) űzve szervesen be tudtak kapcsolódni a többségi lakosság mindennapjaiba (a szlovákiai cigányság mindennapi kultúrájának áttekintését lásd: Horváthová 1964, 177-372). A folyóhoz közel három, mintegy tíz méternyi átmérőjű, deréknyi mélységű gödör volt kiásva. Amikor a közelükbe értünk, az egyikben éppen egy háromtagú cigány család gyúrta lábbal a vízzel felhígított agyagba a szalmapelyvát. Mint később megtudtuk, a vályogtégla kötéséhez és megszilárdításához volt ez nagyon fontos adalék. Ahogy közelébe értünk az ott dolgozó cigány családnak és észrevették minket, megkérdeztek, nincs-e kedvünk kipróbálni azt, amit ők csinálnak? Nekünk persze nem kellett ezt kétszer mondani, már rohantunk is nagy örömmel az agyagsáros gödörbe és élvezettel gyúrtuk azt, azon versenyezve egymás között, hogy ki lesz közülünk maszatosabb, sárosabb. Tudtuk, hogy számunkra ez csak átmeneti állapot, hiszen a közeli folyó kellemes vize gyorsan eltüntet rólunk úgyis mindent abból, ami a gödörben közben ránk ragadt. Voltunk talán nyolcán is, úgy komoly teljesítményt nyújtva ugyancsak ügyesen belegyúrtuk a pelyvát az agyagba. Mi azután elmentünk a folyóba fürdeni, ők pedig előre elkészített formákba belegyömöszölték a meggyúrt anyagot és szép, egyenes sorokba rakva, kicsúsztatták azt a formákból. Találkoztunk ezzel a cigány családdal ezen a helyen a következő évek során is (később pedig megtudtuk, hogy már a korábbi években is jártak nálunk), az építeni szándékozó emberek szívesen adtak nekik megbízást vályogtégla vetéséhez, hiszen szinte aprópénzért jó minőségű építőanyaghoz jutottak. Az agyagot és a pelyvát a megrendelő szállította a munka színhelyére. Az agyag megdolgozása és a formából való kiöntése (kivetése) volt a cigány család feladata. Bármilyen közel is volt a folyó, a víz odaszállítása az agyaggyúró gödörhöz nem volt éppen könnyű feladat és a vályogtéglák feladogatása a gödörből is egész embert követelt. (Ipolyszalka: Tóth 1994) Amíg a vályogvető és teknővájó cigányok, pontosabban azok utódai gyakorlatilag napjainkig nem tudtak egy helyben megtelepedni, a muzsikus cigányok, ha nem is problémamentesen, de jóval szervesebben tudtak beilleszkedni a környező lakosság mindennapjaiba (lásd még: Varjú 2003a). Annak ellenére, hogy az utóbbi években már bizonyos részeredményeket elkönyvelhetünk, a magyar néprajztudomány nagy adósságai közé tartozik a cigány/ roma és valamint a (főleg vidéki!) magyar népesség (népi) kultúrája kölcsönhatásainak a felderítése (vö. Deáky-Csoma-Vörös szerk. 1994). Nem ismerjük vagy nem ismerjük eléggé az említett, sok esetben magyarrá vált etnikumok mindennapjait sem (néhány üde kivétel: Agócs A. 2004; Agócs G. 2001; Gecse 2007). Hasonló módon évszázadok óta, gyakorlatilag a 15. századtól fogva éltek a vizsgált területen (vidékenként változó, olykor viszonylag nagy számban), elsősorban annak kisvárosaiban, de a falvakon is, a térség magyar lakosságával együtt zsidók is. Számuk az ismert történelmi események, a holokauszt szörnyűségei nyomán mára drasztikus mértékben lecsökkent (vö. Sas 1993). Az utóbbi egy-két évtizedben a zsidó közösségek lokális történetére vonatkozóan egy sor kiváló munka született,59 minden57. Egy 18. század végi német nyelvű leírásuk Sámuel Augustini ab Hortis tollából a közelmúltban egy kétnyelvű kiadásban, szlovákul és németül (Augustini ab Hortis 1994), valamint magyarul is megjelent (Augustini ab Hortis 2009). Előbbi az eredeti német textust újraszedve, míg a magyar kiadás az eredeti német kiadás facsimile oldalait hozza. 58. Statisztikai adatokkal és további irodalommal lásd: Horváthová 1964, 98-153. Vö. Botík2007, 124-137; Gecse 2007; B. Kovács 2004, 40-41; Mann 2001; Novák 2001a; Prónai szerk. 2005. 59. Általában további irodalommal lásd: Botík 2007, 99-111; Danis T. 2009; Engel 1995; Raab 2000; Salner 2008a; Salner 2008b; Strba-Lang 2004; Újvári szerk. 2000; Varga L. 2010; Wcinbergcrová 2001.
