Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
Függelék
A kis- és középvállalkozói szféra kialakulása és fejlődése 1989-tól napjainkig 253 hogy elsődleges cégalapítókról vagy a privatizáció áldozatairól van szó - a többi vállalkozótípushoz képest több a nyugdíjas korú. Az iskolázottsági szint, főleg a felsőfokú végzettség a kilencvenes évek elej én-közepén fontos szerepet játszott az alkalmazotti státus vállalkozói státusra való felcserélésével. Ez azonban nem mindegyik vállalkozótípusra érvényes, s az sem mindegy, hogy milyen jellegű végzettségről van szó. A legtöbb diplomás a cél- és a lehetőség-vállalkozók között fordult elő. Viszont mindkét típusnál azok a közgazdasági és műszaki diplomával rendelkezők dominálnak, akik a szocializmus idején a tanult szakmában vagy legalábbis nagyon közelálló szakterületen tevékenykedtek. Sokan a középmenedzsment tagjai voltak. De azok is jelezték, hogy kisujjukban van az egész piac, akik nem töltöttek be vezetői pozíciót. Nagyon jól látták, mit kellene, mit lehetne másképp, jobban csinálni. Vállalkozóként azonban sokan váltottak szakterületet. Ez főleg a lehetőségvállalkozókra érvényes, akik akkor is vállalkozni kezdtek, ha a lehetőség a szakmájuktól távol eső területen mutatkozott23. A cél-vállalkozók között is előfordulnak ilyesfajta pályamódositások, bár rájuk sokkal inkább jellemző a folytonosság megőrzése. Többnyire eredeti szakterületükön kezdenek el vállalkozni, kihasználva az állami vállalatban szerzett tudásukat, tapasztalataikat. A lehetőség-vállalkozók és a cél-vállalkozók tehát abban is különböznek, hogy míg a lehetőségvállalkozóknál a státuscsere gyakran járt együtt szakmai váltással, a cél-vállalkozók többnyire inkább csak státusváltást hajtottak végre, miközben megmaradtak eredeti szakmájuknál.24 A lehetőség-vállalkozókon és a cél-vállalkozókon kívül van a vállalkozóknak még egy típusa, amelynek vállalkozási kezdetei szintén összefüggnek az iskolázottsággal, bár kissé másképp, mint az előző kettőnél tapasztalhattuk. A privatizáció áldozatainak többsége - kényszervállalkozókról van szó, az ő iskolázottságuk alacsonyabb szintű a többi vállalkozóénál - általános iskolai és érettségi nélküli szaktanintézeti végzettséggel rendelkezett. Ok korábban munkások voltak, s miután elveszítették az állásukat, némelyikük azonnal vállalkozni kezdett. Voltak azonban olyanok is, akik egy másik magáncégnél helyezkedtek el, de gyorsan ráébredtek, hogy bár ugyanazt a munkát végzik, mint korábban, más elvárásokkal kell szembenézniük, mint a szocializmusban az állami cégnél. Ez teljességgel negatív tapasztalat volt számukra. Otthagyták az állásukat, s csak ezután kezdtek el maguk is vállalkozni.25 A többi vállalkozótípusnál nem igazán számít az iskolázottsági szint és az eredeti szakma. A legkisebb szerepet a szakma az eszközvállalkozóknál játssza, ugyanis iskolázottságtól és szakmától függetlenül épp ők vállalkoznak a leggyakrabban olyan területen, amely távol áll tanult szakmájuktól. A vállalkozás folyamán is gyakran váltanak, egymástól eltérő területeken próbálkoznak, s nem ritka, hogy egyszerre több területen is tevékenykednek.26 23 Például egy gépészmérnök nagyszülei házában pékséget nyitott, egy vegyészmémöknő varrodát és butikot. 24 Például a közgazdász mémöknö könyvelői céget alapított, az építészmérnök építkezési vállalatot. 25 Többnyire vállalkozásukban is azt a tevékenységet folytatták, amit korábban végeztek; így váltak például maszek villanyszerelővé, kőművessé, fodrásszá stb. Külön figyelmet érdemelnek azok a vállalkozók, akik élelmiszerboltot, vegyeskereskedést és hasonló kis üzleteket rendeztek be a saját családi házukban. Voltak köztük korábbi elárusítónők, de sokkal több közöttük a kereskedői múlttal nem rendelkező. A beszélgetésekből kiderül, hogy ez az üzlet volt a mentsváruk. Amikor már tényleg nem tudtak magukkal mit kezdeni, még mindig ott volt ez a lehetőség. „Nagy erkélyünk van, egyik részében van az üzlet, és ingyen van. Akkor még nem volt itt üzlet, csak a falu másik végén. Reménykedtem, hogy a környékbeliek ide fognak járni" (nő, érettségi nélküli szaktanintézeti végzettség, magyar). 26 Az egyik ilyen eszköz-vállalkozó eredeti szakmáját tekintve orvos, de elektronikával kezdett el vállalkozni, majd ezt abbahagyta, és ingatlanügynökséget alapított. A kutatás időpontjában építkezési cége is volt, és az ingatlanügynöksége is működött.
