Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)

10. Befejezés

218 Befejezés források hiánya, valamint a szlovák—magyar nemzetiségi viszony korlátozó volta okozza. Ebből kiindulva az elkövetkező években a te­rületfejlesztési innovációs politikának komplex módon kell megközelítenie a problémát, a se­gítségnek pedig koncentrált formában, struktu­rálisan és regionálisan célzottan kell megjelen­nie. A dél-szlovákiai fejlesztési politikának ki­emelt figyelmet kell összpontosítani a szom­szédos magyarországi régiók sajátosságaira is, ugyanis a lehetséges fejlesztési irányok azono­sak a határ két oldalán és mivel az országha­tár gazdasági szempontból lényegében jelen­tőségét veszti mint belső határ, a gazdaság fej­lődése az egyik oldalon kihat a másik oldal társadalmi-gazdasági szövetének alakulására is. Az innovációs folyamatok térbeni terjedé­sében meghatározó szereppel bír a tér telepü­lésszerkezete. A magyarlakta dél-szlovákiai ré­giók településszerkezete e tekintetben kedve­zőtlen (aprófalvas), különösen a közép- és ke­let-szlovákiai régiókban. Az innováció szórásá­ban a településszerkezeten belül kiemelt szerep hárul a városokra, mivel azok az innováció be­fogadásának, újrafogalmazásának és kisugárzá­sának központjai, s megtennékenyítő hatással vannak az őket körülvevő régiókra. A többsé­gében magyarlakta dél-szlovákiai régiók között az innovációs versenyképességet illetően első­sorban Dunaszerdahely városa emelkedik ki, amelyet Érsekújvár és Komárom követ. Nincs egyszerű és általános „varázsszer” a regionális versenyképesség javítására. A dél­szlovákiai területi egyenlőtlenségek lényeges mérséklése csak hosszú idő alatt valósítható meg. Az elkövetkező évtizedben ezen területi egyenlőtlenségek számottevő gyengülése nem várható, ugyanis a versenypiacon nyilvánvaló­an jobbak az erős társadalmi és gazdasági bá­zissal rendelkező nyugat-szlovákiai régiók és települések esélyei, a pozícióikból adódóan feltehetően nagyobb eséllyel juthatnak a meg­újulást elősegítő forrásokhoz, mint a közép- és kelet-szlovákiai versenytársaik. Az azon­ban bizonyos, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió segítésének kiemelt társadalmi kér­désként történő kezelése lényegesen csökkent­­heti a napjainkban fennálló szakadékot a déli országrész nyugati és keleti régiói között. Az elmúlt tíz év alatt lezajlott a közigaz­gatás átalakítása, a regionális politika szem­pontjából nem kevés ellentmondással, bár az önkormányzatok létrejötte kedvező feltétele­ket teremtett a regionális és lokális gazdaság­­fejlesztés számára. Ebben az időszakban ki­dolgozták a területfejlesztéssel kapcsolatos törvényi és stratégiai feltételrendszert, amely alapvető reformokat indított el a szlovákiai te­rületfejlesztés intézmény- és eszközrendszeré­ben, megteremtette a tervezés és a programo­zás, valamint a decentralizáció feltételrend­szerét. A reformok amellett, hogy decentrali­zációs folyamatokat indítottak el, kereteket biztosítottak a területfejlesztés szereplőinek az együttműködéshez mind országos, mind regio­nális, mind pedig helyi szinten. 50. ábra. A területfejlesztés hosszú távú céljai a modern piaci viszonyok között => munkaalkalmak teremtése, a munkanélküliségi ráták mérséklése => a túlnépesedett városközpontokra nehezedő demográfiai nyomás csökkentése => a nemzeti erőforrások hatékony hasznosítása => a régiók közötti indokolatlan fejlettségi különbségek mérséklése => a regionális kultúrák és identitás megőrzése, különös tekintettel a nemzeti kisebbségek lakta területekre => a népesség és a környezet egyensúlyának a megőrzése, illetve helyreállítása Forrás: Faragó 1987, Horváth 1998.

Next

/
Thumbnails
Contents