Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
8. A dél-szlovákiai régiók versenyképességének néhány vonása
A dél-szlovákiai régiók vállalkozási környezete 193 ösztönző, segítő, innovációbarát környezet kialakításának (az innovációk segíthetnek a költségek csökkentésében, a hozzáadott értékek növelésében, új termékek és piacok kialakításában, partnerségek építésében stb.). A szlovákiai magyar kis- és középvállalkozói szféra A szlovákiai magyar kis- és középvállalkozók (továbbiakban: KKV) jelentős része versenyhátrányban van a többi szlovákiai vállalkozóval szemben, s ez elsősorban két síkon mutatkozik meg. I. Az átlagos szlovákiai magyar vállalkozó kevésbé jól informált, mint az ország más vidékein élő többi sorstársa, s ennek három alapvető oka van. => Szlovákiában a KKV-k támogatására hivatott intézmények és intézményrendszerek többségét az 1998 előtti magyarellenes kormányzási időszakban alakították ki, amikor is a dél-szlovákiai magyaroknak nemigen volt bizalma a fenti intézményekkel szemben, illetve ezen intézményekben nem szívesen látták őket. Ennek következményeként a szlovákiai magyar vállalkozók egy része információhátrányba került a szlovák versenytársaival szemben már a pályázási alapismereteket illetően is. => A KKV-k informálása jelentős mértékben az interneten keresztül történik, s ennek az elérhetősége az infrastrukturálisan elmaradott déli régió számos településén nem biztosított, illetve az internetelérhetőséget az internetkapcsolat magas anyagi költségei nem teszik lehetővé sok kisvállalkozó számára. => A sikeres vállalkozás alapfeltétele a magas képzettség és a gazdaság-környezeti alapfeltételek ismerete, amelyek elsajátításához a legmegfelelőbb formát az oktatási/képzési intézmények nyújtják. A szlovákiai magyarok képzettségi szintjéből kiindulva feltételezhető, hogy a szlovákiai magyar KKV-k többségénél a gazdaság-környezeti ismeretek, számítástechnikai, pályázatírási és szlovák nyelvi/idegen nyelvi képességek elmaradnak az országos átlagtól, s mindezek halmozottan gátolják őket versenyképességük növelésében (a szakértelem, a piaci ismeretek hiánya miatt magas a vakmerő ugrásnak minősíthető induló vállalkozások részaránya, amelyek aztán egy-két éven belül megszűnnek). 11. A szlovákiai magyar KKV-k a szlovák versenytársaikkal szemben az értékképzési lánc alacsonyabb szintjén helyezkednek el: többségük manuális munkán alapuló vállalkozás, nullszaldó körüli eredménnyel, amely nem teszi lehetővé a folyamatos fejlesztést. Ez a hátrány a 90-es évek privatizációjakor keletkezett, amelyből a szlovákiai magyar vállalkozói réteg kimaradt az akkori politikai viszonyok miatt, tehát nulla szintről kellett indulnia (Reiter-Semsey- Tóth 2004). A szlovákiai magyar KKV-k többsége induláskor elsősorban a családi és társadalmi kapcsolatokban mozgósítható erőforrásokra alapozott: családi megtakarításokra, családtagok munkaerejére, rokoni, baráti, szomszédsági kapcsolatokra. A szlovákiai magyar vállalkozások többsége a lokális és regionális piacok szereplője, s így sérülékenyebb és bizonytalanabb gazdasági egyensúlyt mutatnak. A fent tárgyalt versenyhátrány orvoslása végett az uniós csatlakozást megelőzően, illetve a csatlakozást követően több kezdeményezés is született a szlovákiai magyar vállalkozói szféra fejlesztésének megsegítésére, azonban mindmáig hiányzik egy átfogó intézményi hálózat, amely tartósan támogatná (nem csak egy-egy projekt erejéig) a szlovákiai magyar KKV-kat, s a kis- és középvállalkozók érdekvédelmi szövetségeként működne, elősegítené a magyarmagyar gazdasági kapcsolatok erősítését. A jövőt illetően a szlovákiai magyar KKV-k versenyképességével kapcsolatosan ki
