László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Csicsay Alajos: A kisebbségi oktatás irányító és kiszolgáló hivatalok, intézmények
A kisebbségi oktatást irányító és kiszolgáló hivatalok, intézmények 57 5. Ungvár a) Állami iskolák: Iskolák száma Tanerők száma Elemi iskola 9 18 b)--------------------c) Egyházi iskolák: Római katolikus elemi iskola 3 5 Református elemi iskola 7 8 Görögkeleti elemi iskola 1 1 d) Nincs feltüntetve 1 2 Az 1938. november 2-án hozott első bécsi döntés következtében megváltozott az addigi Dél- Szlovákia oktatásügye, az új tankerületeket csak 1939. szeptember 1-jével hozták létre. Az addigiakat, illetve 89 Magyarországhoz került ún. Szlovák Liga iskolát és 4 szlovák gimnáziumot is megszüntették. A Magyarországhoz csatolt területeken levő iskolák irányítását a következő tankerületekre bízták: Komárom, Budapest, Miskolc, Kassa és Szatmárnémeti. A második világháború után a Csehszlovák Nemzetgyűlés 1948. december 21-én hozott törvényt az ország új közigazgatási területi felosztásáról. Az országot 19 kerületre tagolták, ebből 6 Szlovákiára esett. E hat kerületet 98 járásra osztották fel, ebből 11-ben éltek többségben magyarok. A tankerületeket nem szervezték újjá, hanem az oktatásügy irányítását a közigazgatási hivatalok iskolaügyi osztályaira bízták. A megbízottak testületének hivatalában létrehozták az iskolaügyi hivatalt, élén az iskolaügyi megbízottal. A kerületi és járási nemzeti bizottságokban iskola- és kulturális ügyosztályokat alakítottak, amelyek élére osztályvezetőket neveztek ki, valamint egy tanfelügyelőt és egy ún. kultúrfeliigyelőt. A magyarok által lakott járásokban előfordult, hogy mind az osztályvezető, mind a tanfelügyelő magyar nemzetiségű lett. Megadatott hát az alkalom, hogy az oktatásügy szervezésében és irányításában magyar nemzetiségű személyek is részt vehessenek. A megbízotti hivatalba is bekerültek magyarok, persze megbízható, régi kommunisták. Mindehhez hozzátartozik, hogy a közigazgatás, benne az oktatásügy irányítása is, túl bonyolulttá vált. Ugyanis a helyinél magasabb szintű nemzeti bizottságok tevékenységét járási, kerületi elnökök irányították, akik egyes ügyosztályok munkájának összehangolását alelnökeikre bízták. így aztán az iskolaügyi osztály vezetőjének közvetlen fölöttese az egyik alelnök lett. Minden nemzeti bizottság, a helyitől a kerületiig, választott képviselőkből tevődött össze, akik havonta egyszer üléseztek. Az iskolaügy irányítói - az igazgatóktól a kerületi osztályvezetőkig - időnként, azaz pontos tervek szerint, a rájuk háruló feladatok teljesítéséről kötelesek voltak tájékoztatni a képviselő testületeket. Ezt megelőzően pedig az illetékes pártbizottságok ideológiai osztályainak, legtöbb esetben személyesen a titkároknak tettek jelentést, akik szóbeli utasításokkal látták el a közigazgatási szakterületek funkcionáriusait. (A párttitkárok írásbeli utasítást soha nem adtak, de a pártbizottságok határozatait maradéktalanul végrehajtatták.) A magyarok által lakott területek járási párttitkárai, leginkább az ideológiai titkárok, akikhez az oktatásügy és kulturális intézmények felügyelete tartozott, magyar nemzetiségűek voltak. Az oktatásügyi intézmények fenntartói is a nemzeti bizottságok voltak (voltaképpen az állam). Az óvodák és az alapiskolák a járási hivatalokhoz, a középiskolák általában a kerületihez tartoztak, de a szakközépiskolák és a szakmunkásképzők helyzete már jóval bonyolultabb volt. Fenntartóik lehettek ipari vállalatok vagy nagyobb üzemek, szakfelügyelők, a nemzeti bizottságok, illetve (1968 után) az ágazati minisztériumok.
