László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Kulcsár Mária: Felnőttoktatás
KULCSÁR MÁRIA FELNŐTTOKTATÁS 1. KÖZMŰVELŐDÉS Szlovákiában az 1920-as évektől (az első köztársaság, de a Szlovák Állam idején is, és ez folytatódott az 50-es évektől a rendszerváltásig) folyamatosan létezett egy intézményesített állami felnőttoktatási (népművelési) rendszer, melynek szerves részét képezte a külön részlegként működő magyar képzés. A képzés keretében az 1950-es évektől a Népművelési Intézet Magyar Osztálya a Csemadokkal együttműködve rendszeresen szervezett tanfolyamokat magyar népművelők számára, és jelentetett meg módszertani és szakmai kiadványokat, illetve a Népművelés c. folyóiratot. 1990 után megszűnt a Magyar Osztály, és az újjáalakult Nemzeti Népművelési Központ (NOC) keretében napjainkig nincs államilag támogatott magyar képzés (igaz, a gyér költségvetés miatt a szlovák képzés is rendszertelen). A járási népművelési központok épületei egy részét - főleg a magyarlakta területeken - a Matica slovenská „privatizálta”. A 90-es években a magyar civil szervezetek próbálták pótolni ezeket a képzéseket - többkevesebb sikerrel (Csemadok, Márai Sándor Alapítvány, SZMPSZ, Fórum Információs Központ, Katedra Alapítvány stb.). A közművelődés fogalmának kérdése nagyon összetett ma Szlovákiában. Közművelődésen 1989 előtt általában az amatőr és félprofi művészeti mozgalmak, csoportok vezetőinek szakmai továbbképzését értették, amely a maga eszköztárával és lehetőségeivel a felnőtt lakosság kulturális igényeinek kiszolgálását tartotta szem előtt. 1989 után ez a fogalom differenciálódott. A hagyományos közművelődés fogalma több olyan részterület pontosabb megfogalmazását tette szükségessé, amelyek más-más megközelítést és eszköztárt igényeltek. Ilyen volt a felnőttoktatás, tréningek, civil, szakmai és módszertani képzések, kommunikációs tréningek stb. Ez nem pusztán terminológiai problémaként jelentkezett, hanem egyedi, speciális képzési formákat, sőt intézményi megoldásokat követelt meg. 1989 után az intézményi háttér is gyökeresen átalakult. Míg korábban a közművelődési képzéseket állami szervek és intézmények végezték (egyetemek, főiskolák, Népművelési Intézet stb.), addig a 90-es években ezek mellett, olykor a korábbi intézmények szerepét is átvállalva nonprofit intézmények (polgári társulások, egyesületek, szakmai szervezetek, alapítványok stb.) végezték ezt a munkát. A képzési piacon fokozatosan megjelentek a profitorientált szervezetek, intézmények is. Jelenleg nagyon sokszínű képet mutat a közművelődési képzés. Megtalálhatók benne a fentebb jelzett formák, ugyanakkor nagyon koordinálatlan is, a képzések a piaci viszonyoktól, illetve az egyes intézmények anyagi lehetőségeitől függenek. A szlovákiai magyar közművelődési és népművelési képzés kikerült az állami feladatok köréből azzal, hogy megszűnt a pozsonyi Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya 1990- ben. Az újjáalakult Nemzeti Népművelési Központ csak a közigazgatási egységek szintjén (magyar lakta járások), ott is a személyi összetételtől függően foglalkozik a szlovákiai magyar közművelődés kérdésével. Önálló székei-
