László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Az iskolai művelődést szolgáló lapkiadás
274 Csicsay Alajos-Lendvay Tibor-Nagy Attila-Szeberényiné Z. Judit Kezdetben ez valószínűleg így is volt. Sőt az is igaz, hogy az állami pedagógiai kiadónak mindvégig nem volt sem magyar részlege, sem magyar szerkesztősége. Viszont azok, akik tankönyveket írtak vagy fordítottak, nem mindnyájan tekinthetők gyenge toliforgatóknak. íme néhány név közülük: Banai Tóth Pál, Boros Béla, Czabán Samu, Farkas István, akik az elemi és polgári iskolák számára írtak nyelvtan- és irodalomkönyveket. A középiskolák számára pedig többek között Bíró Lucián, Borka Géza, Mayer Imre, Orbán Gábor és mások. Stilisztikai segédkönyvként adta ki a kiadó a János Vitézt és a Toldit, amelyekhez Borka Géza készített jegyzeteket. Illik, hogy a tankönyvfordítók közül is megemlítsünk néhányat. Például: — matematika - Gidró Bonifác, — algebra, fizika, ábrázoló geometria - Mészáros György, — kémia - Mitterhauser Richárd, — földrajz és természetrajz — Horváth Cézár, történelem — Magyar Győző, — latin - Orbán Gábor, — francia nyelv - Krammer Jenő. Fontos módszertani könyveket írtak: — Mészáros Győző: A népiskolai számtantanítás módszertana tanítók és tanítójelöltek számára, 1931. — Mónus Gyula-Szerényi Ferdinánd: Honismeret és polgári nevelés tanításának útmutatója, 1933. Szótárak is készültek a tárgyalt időszakban: — Magyar helyesírási szótár, 1924-Bíró Lucián, — Magyar helyesírás zsebszótára, 1931 - Seidl (Szepessy) Sándor, — Idegen szavak zsebszótára, 1931 - Seidl (Szepessy) Sándor. A Tiso-féle szlovák államban miniszteri rendelettel tiltották meg az 1939 előtti tankönyvek használatát a magyar iskolákban, ezért a tanítóknak nem adatott más lehetőség, mint az, hogy régebbi tankönyvekből válogatott szövegeket diktáljanak a tanulóiknak. A magyar nemzeti kisebbség önerejéből csupán két tankönyv kiadási költségeit tudta fedezni, ezért a két alábbi könyv szolgálhatta az alsóbb osztályok tanulóit: Tulipán ABC és a Tulipán olvasókönyv. (Fonod 1997) A jogfosztottság évei után az első magyar ábécéskönyv és az olvasókönyvek a 2-5. osztályosok számára Előre címmel már 1949-ben megjelentek, akkor, amikor kísérletképpen megnyíltak az első magyar osztályok. Szerzőik Farkas István és Balassa Mihály voltak. Nyelvtan- és gyakorlókönyvet pedig Orbán Gábor írt, még ugyanabban az évben. „Az 1950/51-es tanévben, amikor létrejöttek az önálló magyar iskolák, az Állami Pedagógiai Könyvkiadónak megalakult a magyar szerkesztősége. 1953-tól az intézmény neve Szlovák Pedagógiai Kiadó volt. A magyar szerkesztőség (Slovenské pedagogické nakladateľstvo, redakcia maďarských učebníc) feladata kezdettől fogva a magyar iskolák minden típusának tankönyvekkel való ellátása volt, de ők adták ki a módszertani kézikönyveket, szótárakat és az egyéb pedagógiai témájú terjedelmesebb írásokat is. Első főszerkesztői közé tartoztak: Ferdics József, Kisely Dóra, Jeszenkovits Vilmos, majd Bertók Imre, Kecskeméthy Győző és Sima Éva; a kilencvenes évek végén pedig Urbán Zsolt vette át a szerkesztőség vezetését. A tankönyvek zömét cseh szerzők írták, kisebb mértékben szlovákok, ezért a magyar könyvek jobb-rosszabb fordításokként kerültek a magyar gyerekek kezébe. Kivételt képeztek a szlovák nyelv, orosz nyelv, zenei nevelés, valamint a magyar irodalom és a nyelvtan, amelyeket magyar szerzők írtak, az angol és német nyelvkönyvek pedig mutációként jelentek meg. Eredeti publikációk tervezői és szerzői voltak: Jeszenkovits Vilmos, Bertók Imre, Bernáth Miklós, Schilderné Bőgi Irén, Grečová Margita, Wechter János, Sima Éva, Kecskeméthy Győző és Urbán Zsolt. Rengeteg gondot jelentett a szerzők és a fordítók megnyerése, részben azért, mert a pedagógusok többsége e munkára nem volt eléggé felkészült, kevesen merték ezt a feladatot vállalni, a kiválasztásukba pedig még pártpolitikai szempontok is közrejátszottak, egy-egy könyv kiadása rövid határidőhöz kötődött, s a kiadó vezetősége mereven ragasz
