László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Az iskolai művelődést szolgáló lapkiadás
Tankönyvkiadás 273 Zoltán, szerkesztője, kivitelezője és terjesztője az akkori ügyvezető titkár, Fodor Attila volt. A komáromi központi irodában 400 példányban fénymásolón sokszorosított belső tájékoztató híreivel, kínálataival eljutott minden szlovákiai magyar oktatási intézménybe. Az A5-ös formátumú, kezdetben 12, később 20-24 oldalon megjelenő kiadványnak összesen 44 száma jelent meg 1999 áprilisáig. A lap kezdettől fogva azt a célt szolgálta, hogy tájékoztassa a tagságot a szövetség választott szerveinek munkájáról, az egyre szélesedő szakmai tevékenységről, a rendezvényekről, s az akkor nagyon is aktuális iskolamentő feladatokról. Ezután két év szünet következett, majd 2001-ben új címmel, új formátumban napvilágot látott a Fórum, a szövetség új, havonta megjelenő tájékoztató lapja. Első szerkesztője Lovász Gabriella volt, aki 2003 januárjában Lendvay Tibornak adta át szerkesztői munkakört. Ettől kezdve a lap Pedagógus Fórum néven jut el minden szlovákiai magyar oktatási intézménybe. Az induláskor még csak 12, majd 20, később pedig 24 oldalon megjelenő hírlap továbbra is azt a célt tűzte ki, hogy rendszeresen tájékoztassa tagjait a Szövetség munkájáról. A havi 500- 600 példány számban megjelenő Pedagógusfórum azonban már nemcsak az oktatási intézményekbe kerül el, hanem megrendelhetővé vált mindenki számára, aki figyelemmel szeretné kísérni a szlovákiai magyar iskolákban folyó munkát. Az új forma és a bővebb terjedelem azt is lehetővé tette, hogy a Szövetség hírei mellett a régiókban zajló eseményekről, iskolai rendezvényekről, a szlovákiai magyar oktatás helyzetéről is beszámoljanak a Pedagógusfórum tudósítói. A lap rendszeresen beszámol az országos rendezvényekről, a nyári egyetemekről, a 4 regionális pedagógiai központ tevékenységéről, a Selye János Egyetem Comenius Pedagógiai Intézete továbbképzéseiről, a területi választmányokban folyó munkáról, közöl pályázati felhívásokat, könyvismertetéseket, egyéb szakmai jellegű írásokat. A lap állandó munkatársai közé sorolhatók a Szövetségben tisztséget betöltő személyek, elsősorban Pék László, Adám Zita, Csík Zoltán, Fodor Attila, Pelle István, illetve a regionális pedagógiai központok vezetői. Rajtuk kívül rendszeresen publikál a lapban Stirber Lajos, Szanyi Mária, Mészáros Magdolna, Gyetvai Judit, Hajtman Béla stb. A Pedagógus Fórum kiadásáért a Szövetség elnöke, Pék László felel. A szerkesztőbizottság összetétele: Pék László, Adám Zita, Fodor Attila, Lendvay Tibor, Pelle István, Lovász Gabriella, Csík Zoltán, Hajtman Béla. A nyomdai előkészítést Štrba Péter, a lektorálást Korpás Pál végzi. 2003 júniusától az SZMPSZ saját honlappal rendelkezik (www.szmpsz.sk), amelyen a Pedagógus Fórum is megtalálható. 2. TANKÖNYVKIADÁS Az I. Csehszlovák Köztársaságban a tankönyveket az állami Csehszlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó adta ki, kezdetben Prágában, később Szlovákiában is. Tudvalevő, hogy a magyar iskolák zöme felekezeti iskola volt, ezért engedélyezték, hogy néhány tankönyvet, zömében hittan- és olvasókönyveket az egyházak is kiadhassanak. A magyar nyelvű tankönyveket - kivéve a magyar nyelvtan és az irodalmi olvasókönyveket - csehből vagy szlovákból fordították. Hogy kik írtak és fordítottak tankönyvet, arról kevés információ áll rendelkezésünkre, ami mégis, tele van ellentmondással. Szerényi Ferdinánd az Almanachban mindössze ennyit ír róla: „Új tankönyvekre volt szükség és a tájékozatlanság első éveiben új magyar tankönyvek úgy láttak napvilágot, hogy a tollat forgató magyar tanítók társszerzőt kerestek, aki tekintélyével biztosította a könyvnek a bevezetését az iskolákba. Ma már ez alól a gyámság alól lassan és fokozatosan függetlenítik magukat a tankönyvírók és egyre több az olyan szerencsésen szerkesztett tankönyv, mely az államhüségnek és a nemzeti öntudatnak szerencsés szintézisét mutatja.” (Szerényi 1934, 308, 95) Turczel Lajos is megjegyzi: „A csehszlovákiai magyar nyelvű tankönyvírás 1920-ban kezdődött. (...) Az irredentizmus létének és veszélyének túlhangsúlyozása a tankönyvírók kiválasztását is befolyásolta, ezáltal sok esetben szakmailag gyenge szerzők kaptak megbízást.” (Fonod 1997, 384, 317-319)
