László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
24 Dolník Erzsébet zetek nyomására a tanügyet irányító és ellenőrző tisztségekből (köztük néhány iskolaigazgató is), akik a kommunista rendszer elvtelen kiszolgálói voltak. 3.2. Alkotmányos jogok A rendszerváltozás idején még a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya (Tt. 100/1960. sz. törvény; 1960. július 11.) volt érvényben. A nemzeti kisebbségekre a következő részek vonatkoztak:- a 20. cikkely 2. bekezdése szerint minden állampolgárnak nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül biztosított az egyenlősége,- a 24. cikkely általában biztosítja mindenki számára a műveltséghez és az iskolához való jogot, de nem tér ki a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő művelődéshez való jogára. Ezt az alkotmányt követte az 1968. október 27-én jóváhagyott (Tt. 143/1968 sz.) a Csehszlovák Föderációról szóló alkotmánytörvény, valamint a Tt. 144/1968. számú, „A nemzetiségek jogállásáról szóló Alkotmánytörvény”, melynek az 1. cikkelye leszögezi, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a cseh és szlovák nemzet, valamint az ország területén élő nemzetiségek külön állama. A szocialista demokrácia és az internacionalizmus szellemében biztosítja a magyar, német, lengyel és ukrán (rutén) nemzetiségek sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételeket. Az oktatásügy szempontjából a legfontosabb a 34. cikkely: „1. A magyar, német, lengyel és ukrán (rutén) nemzetiségek számára sajátos nemzeti fejlődésükhöz szükséges mértékben a törvény által biztosított: 2. a saját nyelvükön történő művelődéshez való jog, 3. a sokoldalú kulturális fejlődéshez való jog, 4. a hivatalos érintkezésben az általuk lakott területeken a nemzetiségek nyelvének használatához való jog, 5. a kulturális és társadalmi szövetségekben való társuláshoz való jog, 6. a saját nyelvükön kiadott sajtóhoz és információkhoz való jog. Az 1. pontban meghatározott jogok feltételeit törvény határozza meg.” Ezt a viszonylag demokratikus törvényt hatályon kívül helyezte az 1991. január 9-én a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság Szövetségi Gyűlése által jóváhagyott „Az alapvető nemzeti jogokról és szabadságjogokról szóló Alkotmánylevél”. Ennek 5. §-ának 2. bekezdése helyezte hatályon kívül a nemzetiségek jogállását szabályozó Tt. 144/1968. számú Alkotmánytörvényt. A nevezett Alkotmánylevél 3. fejezete az eredeti törvényhez viszonyítva általában szűkítő jellegű és az oktatásüggyel kapcsolatban is kevesebb jogot biztosít a nemzeti kisebbségek számára. A 24. cikkely csak leszögezi, hogy „senki számára nem jelenthet hátrányt bármely nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozás.” A 25. cikkely sorolja fel az ún. nemzetiségi jogokat: „1. A nemzeti és etnikai kisebbségeket alkotó polgárok számára biztosított a sokoldalú fejlődés, joguk van főleg a kisebbséghez tartozó más személyekkel együtt fejleszteni saját kultúrájukat, anyanyelvükön információkat átadni és befogadni, valamint szövetségekben társulni. A részleteket törvény szabályozza. 2. A nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó polgároknak törvények által megszabott feltételek mellett joguk van: a) saját nyelvükön műveltséget szerezni, b) saját nyelvüket használni a hivatalos érintkezésben, c) részt venni a nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő ügyek intézésében.” 3.2.1. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya A rendszerváltást követően az 1990-ben megtartott első szabad parlamenti választások után hamarosan destabilizálódott a politikai helyzet. A cseh-szlovák ellentét 1992-ben rendkívül kiéleződött, lényegében kezelhetetlenné vált, s ennek törvényszerű következménye volt, hogy 1992. augusztus 26-án Václav Havel és Vladi-
