László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)

Csicsay Alajo: A szlovákiai magyar civil oktatási intézmények a két világháború között

A szlovákiai magyar civil oktatási intézmények a két világháború között 201 megbízást kapott egy országos magyar tanítói énekkar megalakítására. A tervezett dalárdába szép számmal jelent­keztek tanítók. A további szervezőmunkát egy kiváló szakemberre, a lévai zeneiskola igazga­tójára, Henkey (Heckmann) Istvánra bízták, aki az énekkar karnagya lett. Vezetésével hosszú időn át egy nagyszerű magyar tanítói kórus mű­ködött Szlovákiában. 1928. november 10-én Beregszászon Cza­­bán Samu és Kormos Gerő kezdeményezésére megalakult a Podkarpatská Rus-i (Kárpátaljai) Általános Magyar Tanítóegyesület (PRÁMTE), amelynek első elnöke dr. Szerényi Ferdinánd, főtitkára pedig Kormos Gerő lett. Jelentős eredménye volt a magyar tanító­­egyesületek küzdelmeinek a prágai belügymi­nisztérium 1932. évi rendelkezése, miszerint az addigi behozatali tilalom alatt álló magyaror­szági sajtótermékek behozatalát fokozatosan engedélyezte. Elsőként a Magyar Nyelvőr ju­tott el a magyar iskolákba. Az egyesület elnöksége 1932. október 20- án Galántára összehívott értekezletén határoza­tot hozott egy magyar tanítói könyvesbolt szö­vetkezeti alapon való létesítésére. A szövetke­zet alapszabálya hamar elkészült, megindult a részvények jegyzése, s 1933. április 6-án Galántán megnyílt a Magyar Tanítók Szövetke­zeti Könyvesboltja. A könyvesbolt tiszta jöve­delmét a pozsonyi Magyar Tanítók Házának felépítésére fordították. Az egyesület vezetőségének 1932-ben sike­rült elérnie, hogy a nem állami iskolák tanítói egész évre szóló 33 %-os kedvezményes uta­zásra jogosító vasúti igazolványt kapjanak. Az egyesület 1934. július 2-án és 3-án Lo­soncon tartotta központi választmányi gyűlését, ahol Ocsovay Imre, losonci tanító felvetette, hogy „a csehszlovákiai és a magyar tanítóság­nak lépést kell tartani az újabb kori pedagógiai tudomány területén a cseh, a szlovák és a német tanítósággal” (...) és „Haladéktalanul mozgal­mat kell indítani: 1. hogy az állam a magyar tanítóság tovább­képzéséről gondoskodjék; 2. írassanak ki ösztöndíjat a magyar tanítók részére; 3. hogy a magyarországi pedagógiai szak­­irodalom behozatala engedélyeztessék; 4. hogy a szlovenszkói magyar társadalom pedagógiai müvek pályázatának siessen a ma­gyar nevelésügy segítségére; 5. hogy a magyar tanítóság nyújtotta önere­jéből is kiegészítse az állam és a társadalom nyújtotta lehetőségeket.” (Boros 222, 47) Az 1935-ben megtartott negyedik egyete­mes nagygyűlés elfogadta Ocsovay Imre javas­latát és a következő határozatot hozta: 1. A tanítók akadémiai kiképzése intézmé­nyesen oldható meg. 2. Az egyesület kebelében kulturális bizott­ság szervezendő. 3. A SZÁMTE a tanítók intézményes to­vábbképzéséhez a Csehszlovákiai Magyar Tu­dományos Társaság, a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség és a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség közreműködését kéri fel. 4. A továbbképzés anyagi és erkölcsi támo­gatására felkérjük az államot és az egyházakat. 5. Az év szeptemberében kezdődő hathatós elkészítés után a továbbképzés 1936 nyarán fel­tétlenül megkezdődik. 6. Az anyagiak biztosítására a készpénz­pénztár mellett kultúralap létesítendő, melynek segélyezésére az egyesület felhívja a tarto­mányt, a járásokat és a falvak vezetőségeit. (Boros 222, 47-48) Sikerült elérniük, hogy 1936 nyarán Po­zsonyban három továbbképző tanfolyam nyílt, amelyen 200 magyar tanító vett részt „akadé­miai színvonalú továbbképzésen”, akik kama­­gyi, testnevelési, polgári iskolai tanítóképzői vizsgára nyertek felkészítést. 1935 augusztusára felépült a várva várt Taní­tók Háza, amelynek gondnokává Kovács Alajost, a SZÁMTE addigi elnökét választották meg. Sokat küzdöttek a magyar tanítók az önálló magyar felsőfokú tanítóképzésért és egy önálló magyar egyetemért, amelynek létrehozása jó hetven évet váratott magára. Arra is igényt tartottak, sőt memorandumot írtak érdekében, hogy a minisztérium és a tanfel­ügyelőségek a magyar iskolákkal magyarul leve­lezzenek, s a rendeleteiket magyarul is közöljék.

Next

/
Thumbnails
Contents