László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A szlovákiai magyar pedagógusképzés és felsőoktatási intézmények
186 Sidó Zoltán hazai oktatók tiszteletdíját magyarországi támogatásból fedezzük, és ugyancsak a hallgatók tanulmányi és szociális ösztöndíját is. Az 1997/1998-as tanévtől a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma Határon Túli Magyarok Főosztálya által a hallgatók tanulmányi, illetve szociális ösztöndíjban részesülhettek. A tanulmányi ösztöndíj az egyes konzultációs központok (Sopron, Kecskemét, Győr) hallgatói létszáma alapján elkülönített összeg nagyságáig került - a Hallgatói Önkormányzat megegyező álláspontja alapján - kifizetésre. Ugyanez vonatkozott a rászoruló hallgatók differenciált szociális támogatására, ahogy ezt az intézmény igazgatója által kidolgozott támogatási szabály meghatározta. Amíg 1997 és 2000 között a tanulmányi ösztöndíj, addig a 2000/2001-es tanévtől (az ország magyarok által lakott járásai ellehetetlenülő gazdasági helyzetére, valamint a tömegközlekedés nagyarányú drágulására reagálva)140 a szociális juttatás dominált. 2001 januárjától több hallgató számára egy-egy hétvégi konzultáció úti- és szállásköltsége meghaladta a 900,- koronát, ugyanakkor sokuk családjában az egy főre jutó nettó jövedelem nem érte el a havi 2 000,- koronát sem. Az iskolaévben szociális juttatásként kifizetett 132 500,- koronából ketten havi 400, hárman 350, négyen 250, tizenhatan 200, harmincötén 150, húszán 100 koronás támogatást kaptak. A további lényeges kiadási tételt az intézmény szolgáltatásai képezik: a hallgatók győri, soproni és kecskeméti - pedagógiai, illetve laboratóriumi - gyakorlatra való csoportos utaztatásának költségei, továbbá a jegyzetmásolás, a speciális tantermek bérleti díja és az egyéb szolgáltatások kiadásai. Többszázezres nagyságrendű kiadást jelentett az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges mintegy 200 iskolai asztal és 400 szék, továbbá a tanári szoba és az iroda alapvető felszerelése, a nagyobb teljesítményű fénymásoló gép megvásárlása, stb. Mindennemű kiadás nélkül, a hazai képzőművészek adományaként gazdagodott az intézmény Kocsis Ernő, Fekete Zoltán, Szilva József és S. Fekete Zoltán művészi alkotásaival. Az intézmény gazdálkodását 1992-2001 között az 5. számú táblázat foglalja össze (megjegyzésként: a minisztériumi támogatás iskolai évre szól, a gazdálkodás naptári évre való lebontásából eredő eltérés nem jelenti az adatok helytelenségét). Az önkormányzati intézmény gazdálkodását és tevékenységét, mint a város többi járulékos intézményét is, meghatározott rendszerességgel a Városi Hivatal, a kulturális és a pénzügyi bizottság, továbbá a képviselő-testület tanácsa, félévenként pedig Városi Képviselő-testület értékeli az intézmény írásos jelentése alapján. A közösségi összefogás szép példája volt tapasztalható, amikor az intézmény megsegítésére a város vezetése 1992. április 28-án a Polgári Törvénykönyv értelmében a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Csemadok országos szerveivel közösen alapítványt hozott létre. A Schola Comaromiensis Alapítvány bejegyzéséről a szlovákiai magyar sajtóból valamint a környező települések polgármestereinek megküldött körlevélből értesülhetett a nyilvánosság. Az önsegélyezés szép példája megérdemli, hogy - a rendelkezésünkre álló adatok alapján - közöljük az adományozó önkormányzatok jegyzékét és a felajánlott öszszeget. Komárom város önkormányzata mint alapító 150 000,- koronát utalt át az alapítvány folyószámlájára, ezt a következő önkormányzati átutalások követték: Bátorkeszi (20 000), Bogya ( 1000), Bogyarét ( 1000), Búcs ( 10 000), Csallóközaranyos (15 000), Csicsó (10 000), Dunamocs (10 000), Ekel (13 000), Gúta (50 000), Hetény (5000), Iíjúságfalva (3000), 140 2001 februárjában a nyilvántartott szlovákiai munkanélküliség elérte a 20,7%-ot, ugyanakkor az egyes magyarlakta járásokban ez a következőképp alakult: Rimaszombat 39,13%, Nagykürtös 35,34%, Tőkctcrebes 35,09%, Rozsnyó 34,36%, Nagymihály 33,58%, Kassa-vidék 30,88%, Losonc 30,07%, Léva 28,30%, Komárom 27,64%, Érsekújvár 27,19%, Vágscllyc 25,29% (a Nemzeti Munkaügyi Hivatal adatai alapján).
