László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A szlovákiai magyar pedagógusképzés és felsőoktatási intézmények
Magyar pedagógusképzés Csehszlovákiában 1945 után 153 LÁSZLÓ BÉLA 2. MAGYAR PEDAGÓGUSKÉPZÉS CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1945 UTÁN 2.1. Történeti előzmények 1948. április 21-én a Csehszlovák Nemzetgyűlés elfogadta az „egységes iskolákról” szóló törvényt. Kimondta az iskolák államosítását az ország egész területén, 9 évre meghosszabbította a tankötelezettséget és lehetővé tette az ingyenes oktatást. Az említett törvény alapján az iskolarendszer első fokozatát az 5 osztályos népiskola (nemzeti iskola - národná škola) alkotta, a második fokozatot pedig a 4 osztályos középiskola képezte, amelynek elvégzése kötelezővé vált. 1945. júliusában a tanítók első országos nagygyűlésén kinyilvánították azt az alapvető követelést, hogy a tanítók képzése főiskolai szinten történjék. Az ennek kapcsán kiadott rendelet értelmében az 1946/47-es akadémiai évben, Prágában, Brünnben Olmützben és Pozsonyban az egyetemek mellett pedagógiai karokat (fakultásokat) szerveztek. A pedagógiai karokon az óvónőképzés időtartama egy év lett, az elemi iskolák tanítóképzése két év, a polgári iskolák tanítóinak a képzési időtartama pedig három év. A tényleges szolgálatban lévő tanítóknak is lehetővé tették, hogy levelező formában, távhallgatóként megszervezzék, illetve kiegészítsék képesítésüket. Az 1950/51-es akadémiai évtől a tanítóképzést újból megformálták. Pótolni kellett a tanítóhiányt, mert a pedagógiai karok képtelenek voltak elég szakképzett tanítót kibocsátani. Ezért megalakultak a „pedagógiai gimnáziumok”, amelyek óvónőket, illetve elemi iskolai tanítókat képeztek. Minden kerületben nyitottak pedagógiai gimnáziumot, hogy a kerület a saját igényei szerint rendezze tanítóinak a képzést. Ekkor nyílt meg Pozsonyban a magyar tanítóképző pedagógiai gimnázium. A nemzetgyűlés 1953. március 24-én hagyta jóvá az iskolarendszerről és a tanítók képzéséről szóló új törvényt. Az új iskolatörvény második része a tanítók képzésére vonatkozott. Ez mondta ki, hogy az általános műveltséget nyújtó iskolák 1-5. fellépő évfolyamainak a tanítói, vagyis az alsó tagozatos tanítók, négyéves pedagógiai iskolákban készülnek hivatásukra. Az 1953/54-es akadémiai évben így indult el a Rozsnyói Pedagógiai Iskola, kezdetkor két első és egy második osztállyal. Az elsősök száma 46 volt, a másodikosoké 36. Rozsnyón 1961-ig összesen 313 tanító végzett .118 Ezen kívül 1952-ben Komáromban megalakul az óvónőképzés pedagógiai gimnázium, amelyet Lévára, illetve Losoncra helyeznek át. Jelenleg már csak Losoncon folyik magyar óvónőképzés. Az 1953-as törvény értelmében a pedagógiai karokat kivették az egyetemek hatásköréből és Pedagógiai Főiskolákká (Vysoká škola pedagogická) alakultak át, amelyek a II. ciklusú középiskolák részére képezték a pedagógusokat. Ugyanakkor létrehozták a Felsőbb Pedagógiai Iskolákat is (Vyššia pedagogická škola), amelyek tanítókat képeztek a 6-8. évfolyamok, az akkori nyolcéves iskolák részére. Az 1959/60-as tanévtől a kötelező iskola 8 évről 9-re bővül és megalakultak a kilencéves alapiskolák (základné deväťročné školy). Ezzel egyidőben a tanítók képzése is átszerveződött. Az 57/1959-es sz. kormányrendelettel létrehozták a pedagógiai intézményeket, mint kerületi intézményeket a kilencéves alapiskolák pedagógusképzésére. Közben a pedagógiai főiskolák az egyetemekbe a felsőbb pedagógiai intézményekbe integrálták és a pedagógiai iskolákat megszüntették. A 166/1964 sz. törvényerejű rendelettel a prágai, brüni, olomouci, nagyszombati és eperjesi pedagógiai intézmények egyetemekbe integrálva pedagógiai karokként működnek tovább. További öt intézmény Csehországban és Szlovákiában a nyitrai és besztercebányai pe118. Arozsnyói pedagógiai iskola emlékkönyve (1953-1961). Szcrk. Máté László, Rozsnyó, 1989.
