László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
A rendszerváltás utáni szlovákiai magyar oktatásügy revehető gyarapodásban sem a gimnáziumi, sem a szakmunkásképzésben. Pozitív jelenség, hogy a magyar nemzetiségű szakközépiskolás diákhiány az 1990 évi 18,11 %-ról a 2005-ös évre - ha nagy ingadozásokat mutatva is — fokozatosan 15,23%-ra (849-re) csökkent. Az említett időszak statisztikai adatokkal kimutatható pozitív fejlődési tendenciájaként egyedül ezt jelölhetjük meg. Az előző részek elemzéseit összegezve: mind a magyar nyelvű szakközépiskolai képzés, mind a magyar nemzetiségű fiatalok szakközépiskolai képzése sokat veszített a nyolcvanas években elért pozíciójából abszolút számokban is és relatív összehasonlításban is. Mik lehetnek ennek az okai? Már a hetvenes évek elején világosan körvonalazódtak a magyar nemzetiség szakmai képzésének növelése érdekében megoldandó problémák. A magyar szakközépiskolák kapacitása, a mezőgazdasági iskolák kivételével, alacsony. Különösen fontos volna a vegyipari, élelmiszeripari és textilipari szakmák képzésének nagyobb arányú fejlesztése. Magyar tannyelvű szakiskolák alapítása minden olyan helyen indokolt, ahol van elég tanuló és magyarul oktatni tudó tanár. Amint láthatjuk, ezeket az elképzeléseket, irányelveket az oktatáspolitika sosem valósította meg, holott erre a magyar nemzeti kisebbség részéről igény mutatkozott. Lényeges még megemlíteni, hogy Szlovákiában 1948 óta sem könyvtárosi, sem konzervatóriumi magyar tannyelvű iskolák nem alakultak. A szlovákiai magyar állami szakközépiskolai hálózatban 1996-ig már gyakorlatilag nem történt változás, hiszen ebben az évben 5 önálló magyar tannyelvű állami szakközépiskola és 19 vegyes igazgatású állami iskola működött. Az állami szakközépiskolák, illetve osztályok közül megszűnt a vegyipari Pozsonyban, a mezőgazdasági Tornaiján és a pedagógiai Léván. Közben alakult egy ipari szakközépiskola Ógyallán. Az állam részéről tehát a magyar nyelvű szakközépiskolai képzés visszafogása tapasztalható.91 Szlovákiában a kilencvenes években magán- és felekezeti szakközépiskolák jöttek létre. 2005-ben 52 ilyen iskola volt, melyek 345 osztályában 7373 diák tanul. A magyar nemzeti kisebbség 15 év alatt csak 3 magán-szakközépiskolát hozott létre (+1 vegyes), ezek 21 osztályában 349 tanuló tanul. A magyar kisebbség tehát újból nem élt azzal a lehetőséggel, hogy magán- és felekezeti szakközépiskolákat alapítson a magyar fiatalok számára. Az elmondottakhoz tartozik még az is, hogy már csak 6 tiszta magyar tannyelvű szakközépiskola működik 2005-ben. A szlovák tannyelvű iskolákban és az ún. közös igazgatású iskolákban a magyar ajkú gyermekek részére létrehozott osztályokban gyakran már csak a magyar nyelv és irodalom tantárgyat oktatják magyarul. 1995-ben 22 ilyen iskola volt, ez mára 18- ra csökkent. Megállapítható tehát, hogy a magyar nemzeti kisebbség magyar nyelvű szakközépiskolai képzésének fejlődése (mind az állami, mind pedig a magán- és felekezeti iskolák terén) teljesen eltörpül a szlovákiai fejlődés mellett. Újból csak az mondhatjuk, hogy a magyar nemzeti kisebbség nem volt képes belülről mozgósítani modernizációs tartalékait. 2.2.4.3. Szakmunkásképzők Az 1990 és 1996 közötti időszakban lényeges változások történtek a szakmunkásképzés szervezésében, irányításában, a képzés tartalmában, illetve formájában is. Sok esetben az egyes tárcák hatáskörébe tartozó iskolák gazdátlanokká váltak, új szervezeti és jogi keretekbe kellett helyezni őket. A társadalmi és gazdasági változások szerkezeti átalakulást igényeltek a szakmunkásképzésben is. Ennek orvoslására törvények és rendeletek születtek. Ugyanakkor lényegesen megnőtt a gazdasági és társadalmi igény az érettségivel végződő középfokú kép91. László Béla: A (csch)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: Filcp Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): i. m. 138-139. p.
