László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla - A. Szabó László - Tóth Károly: Előszó
LÁSZLÓ BÉLA-A. SZABÓ LÁSZLÓ-TÓTH KÁROLY ELŐSZÓ A szlovákiai magyar nemzeti közösség úgy került egy más nemzeti többségű államalakulatba, hogy a történelem folyamán sem területileg, sem gazdaságilag, sem közigazgatásilag nem alkotott regionális egységet, sőt a régi magyar megyerendszerben több megyéhez tartoztak a most általa lakott területek. Történelmének közel kilenc évtizede alatt egyre fogynak azok a települések, kisrégiók, ahol többségben van a magyarság. A területi önmeghatározás már csak ezért sem találta meg a helyét a szlovákiai magyar identitáspolitikában. A történeti nyelvi önmeghatározás sem indukálja egy szlovákiai magyar identitás kialakulását, hiszen az a magyar nyelvterülethez való tartozást jelképezi. A kultúra a nyelv eszközévé válik, amely a szlovákiai magyarság különállását szimbolizálja az államhatárokon belül. A magyar identitás a legfontosabb feltételének a kultúrát és a nyelvet tekinti. Az utolsó népszámlálások azt jelzik, hogy ezek nem elégségesek a szlovákiai magyarság fogyásának, identitásvesztésének megállítására. így kerül előtérbe a nyelvi és nemzeti önmeghatározás legfontosabb letéteményese: a magyar iskola. A szlovákiai magyarság eddigi történelmét leginkább a magyar tannyelvű iskoláinak megtartásáért folytatott küzdelem jellemezte. A 20. század második felében az iskolai szintek fokozatos tömegesedésének folyamatában sikerült megtartani a szlovákiai magyar iskolák rendszerét. A magyar nyelvű közoktatás újraindításának 50. évfordulója lehetőséget kínált a történelmi visszatekintésre, és elindította oktatásügyünk jelenlegi problémáinak feltárását is. Az 1989-es politikai rendszerváltás, az európai integráció teljesen új társadalmi, politikai, gazdasági helyzetet teremtett a szlovákiai magyarság számára is. Új értékrendek alakulnak, alakultak ki. Az európai dimenzió a munkaerő, a művelődés résztvevőinek államhatárok nélküli mobilitása új, eddig ismeretlen irányba tereli az európai nemzeti identitásokat s még inkább a nemzeti kisebbségi identitásokat. A nyelvi önmeghatározások is új értelmet, tartalmat kapnak. A tudás alapú társadalmak alapvető jellemzője az életen át tartó művelődés. Mindezek az oktatásügy problémáira irányítják a figyelmet. Napjaink történéseinek megértése, esetünkben a nemzetiségi oktatásügy helyzetének, szerepének, feladatainak és lehetőségeinek megismerése elképzelhetetlen a mai állapotok és körülmények legalább vázlatos genezisének felvillantása nélkül. Ez a könyv természetesen nem törekedhet a teljességre, mégis minden egyes területről - az óvodáktól az egyetemekig, a jogszabályoktól az oktatásirányításig - megpróbál átfogó képet adni. A könyvsorozat oktatásüggyel foglalkozó kötete különleges jelentősséggel bír, amit maga a téma erősít meg. Az oktatásnak - azon belül pedig természetesen a nemzetiségi oktatásnak is - az egyik legfontosabb feladata az, hogy hozzájáruljon a társadalmi kohézió növeléséhez, és biztosítsa minden polgár versenyképességét. Ezen túlmenően pedig az oktatás az identitásteremtés és - megőrzés egyik leghatékonyabb eszköze, amely hosszú távon meghatározza egy nemzeti kisebbség létét, mindennapjait. Ez az a terület, amely talán leginkább kihat jövője formálására, és körvonalazza megmaradásának esélyeit.