Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek 87 azonnal a legkeresettebb fiatal művészek közé sorolta, erről tanúskodik legújabb sikere is, hogy az Év Fiatal Szlovákiai Képzőművésze Díj döntősei közé választották. Pál Ildikó a társadalmi anomáliákat jegyzi fel csaknem naplószerüen, a képsíkba jegyzeteket, jelszószerű feliratokat helyez el, s szüntelenül Szlovákiát konfrontálja az általa felkeresett további államokkal. Erről tanúskodik legújabb Anglia, Németország, Szlovákia (2006) című sorozata is. ígéretesen indult a budapesti KF-en részképzős Csillag András (1975) pályája, aki nyomhagyó-nyomkereső kulturális rétegződéséket kutató installációival kivívta a szlovákiai szakma figyelmét. Az utóbbi időben főképpen köztéri megrendeléseknek tesz eleget. Az érsekújvári Stúdió érté vonzásában is megjelentek fiatal személyiségek, így pl. Szűcs Enikő (1971) performer-művész, akinél ez a szerep rövid epizódnak bizonyult, visszavonult a művészettől, nyelvtanárként dolgozik egy vidéki iskolában. Pál Ildikó mellett mindenképpen az intermedialitás eszköztárát magabiztosan alkalmazó, Farkas Roland (1975) nevét kell megemlíteni, aki több projektjében Boráros Henrikkel (1974) működött együtt. Közös installációik és multimediális projektjeik esszenciája a kommunikáció (Connection, 2002), ám Farkas a művészettörténetet is munkái tárgyává teszi. Érezhető tanárának, Rónai Péter erős hatása, ám megoldásai egyediek, mint pl. az apropriált Sixtusi-kápolna esetében (Striptease, 2002). Mint egykori nyitrai főiskolai hallgató a Budapesten töltött évek során is együttműködött olyan kiállításokon, amelyek a hagyományos és provinciális szemléletet állították pellengérre. Ezek közé tartozik a Csallóközi Ifjú Tájképfestők Társasága (CSITT: Szabó Szilárd, Boráros Henrik, Farkas Roland) című projekt, amelyben a csallóközi táj festője címmel jeleskedő amatőr és rajzpedagógus művésztitánok tájképfestészetének kiúttalanságát szemléltették látványosan. 3.4. Intézmények és a kortárs magyar művészek A rendszerváltozás utáni művészeti élet egyik közvetlen jellegzetessége a multikulturális örökséghez való ragaszkodás lett. Erről tanúskodik a volt Kelet-szlovákiai Galéria 1991-es átnevezése Jakoby Gyula Galériára, a névadó kassai művész állandó kiállításának megrendezése és megnyitása, de ugyanide sorolható az ugyancsak Kassán megnyílt Löffler Béla Múzeum (1993) az Erzsébet utcában. Az ország legjelentősebb kiállítási intézménye a Szlovák Nemzeti Galéria állandó kiállításai, valamint a 20. század, a 60-as évek, az Akcióművészet 1965-1989, a Szlovák vizuális kultúra 1970-1985 című értékelő időszaki kiállításain a magyar művészek immár természetesen kaptak meghívást. Az országos és nemzetközi művészeti életben jelentős szerepet vállalt a somorjai At Home Gallery, amelyet 1995 óta Kiss Csaba és Suzanne Kiss irányítanak, 1996- tól a helyi zsinagógában, 2000-től pedig már az At Home Művészetek Házában is működtetik ezt a polgári, nonprofit kezdeményezést. Mindössze egy évig, ám nemzetközi kortárs művészeti programmal működött az érsekújvári K- 49 Gallery Juhász R. József és Jozef Cseres vezetésével. Ugyancsak magyar közegben született az 1990-es évek második felének legjelentősebb szlovákiai művészeti szimpóziuma az átHIDalás (1997) is, amely a párkányi Mária Valéria-híd újraépítésének eszméjét hirdette meg az ország elszigeteltségének legreménytelenebb időszakában. 3.4.1. A somorjai At Home Gallery tevékenysége és jelentősége A somorjai At Home Gallery nonprofit magángaléria, önkormányzati, alapítványi és egyéni támogatásokból teremti elő működésének anyagi hátterét. Minden vitán felül álló erénye, hogy az 1994-1998 közötti szlovákiai kulturális kormányzattól függetlenül fejthette ki tevékenységét, és az ország egyik olyan művészeti központjává vált, ahol természetes a szlovákiai és külföldi művészet minőségi egybevetése. Az At Home magángaléria egyben a többségében magyarok lakta Csallóköz számára nyújt országos és nemzetközi rangú művelődési lehetőséget. Jeles művészettörténészek, a korábban nem hivatalos vagy tiltott művészet képviselői, akik az 1990-es évek közepén ismét a képzőművészeti élet, a hi-
