Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
68 Hushegyi Gábor kus művészeti műfajok és technikák egyeduralmát eredményezte. A magyar képzőművészeket ennek következtében bipoláris művészetszemlélet osztja meg, élesen elkülönül egymástól az aktuális művészeti kérdésekre, aktuális képzőművészeti eszköztárral reagáló kortárs és a ma történéseivel, a művészet immanens fejlődésével szemben ambivalens jelenkori művészek tábora. Ez utóbbi művészetszemlélet határozza meg a magyar közönség jelentős részének művészet iránti elvárását, így a kortárs művészet és a közönség között sokkal mélyebb szakadék tátong, mint országos szinten. Az összekötő fonalat a jelenkori művészet jelenti, amely az 1960- as és 1970-es években megkezdett konzervatív kommunikációt folytatja a közönséggel. Ám mielőtt a képzőművészet témájára térnék, elengedhetetlennek tartom a tágabb kulturális és művészeti kontextus, illetve a létező diskurzusok ismertetését, hogy az olvasó számára érthetőbbé váljanak a (cseh)szlovákiai magyar művészek és teljesítményeik alapkérdései. 1. A MAGYAR KULTÚRA KÉT ALTERNATÍVÁJA SZLOVÁKIÁBAN Tagadhatatlan, hogy a szlovákiai magyar közösség önazonosságának és megkülönböztethetőségének egyik legjelentősebb ismérve a kultúra. A fogalom tágabb értelmezése esetén ide sorolható mind a nyelv, az intézmények, a könyv-, lap- és folyóirat-kiadás, a művészetek (irodalom, építészet, képzőművészet, fotográfia, zene, tánc, színház, film, az új médiaművészet stb.), a műkedvelő amatőr művészeti tevékenység, mind a népi hagyományok és a népművészet, valamint a régi, csaknem kimúlt és újkori rítusaink is - és a környezetünket teljes mértékben meghatározó vizuális kultúra (környezetünk urbanisztikai kiképzése, természeti adottságai, történelmi és politikai kontextusai, a képiség számtalan formája, mint pl. a reklám, a folyóirat-kultúra, a médiák képi világa és kliséi stb.). Az elmúlt nyolc és fél évtizedben nem ez a tágabb értelmezés érvényesült a (cseh)szlovákiai magyar kultúrát tárgyaló közbeszédben. Helyette egy reduktív kultúraszemlélet kerekedett felül, amely szakralizálta az anyanyelvet, a kultúra és művészet társadalmi funkcióját, sőt ezeket a politika és az ideológia szolgálatába állította, aminek következtében az irodalom, az amatőr színművészet és a népművészet tartományára zsugorodott mindaz, amit a kultúra fogalom alatt értettünk és értünk. E redukció jellegzetes vonása a regionális kritériumrendszer érvényesítése, amely a közvetlen és természetes magyar és (cseh)szlovák közegből kiszakítva értelmezte és értelmezi a kultúra és a művészetjelenségeit, teljesítményeit. Az így keletkezett értékprovincializmus súlyos következménye, hogy a kultúra és a művészet egyenlővé vált az amatőr művészeti tevékenységgel. Az országos jelentőségű művészet (cseh)szlovákiai magyar művelői (kivéve az irodalmárokat) kiestek a (cseh)szlovákiai magyar látókörből. Ennek súlyos következménye az a kánonná emelkedett meggyőződés, mely szerint az a nemzetiségi közösség számára számon tartható kulturális és művészeti teljesítmény, amely a szükebben értelmezett kultúra és művészet keretében született. Mind a mai napig csak a magyar közeghez szorosan kötődő kulturális és művészeti produkciókat tartjuk kulturális és művészeti életnek, a más nyelven, pl. szlovákul és csehül, illetve más nemzeti közegben készült (akár magyar) produkciókat kizárjuk ebből a körből, mintha a pozsonyi vagy a kassai filharmónia, színtársulat (magyar szereplőkkel, repertoárral) vagy képtár (magyar alkotók müveivel) rendezvényei nem járulnának hozzá a Szlovákiában élő magyarok kulturális és művészeti életéhez. A redukció eredménye a bezárkózás, amely a köldöknézés csapdájába vezet, lemondva a valódi országos és nemzetközi rangú teljesítményeinkről (kivéve az irodalmat). Mi alakul ki ezzel ellentétben? Egy hamis, a másságot és sokszínűséget mind a saját közösségen belül, mind azon kívül egyaránt elutasító, intoleráns önkép és nemzeti öntudat. Mivel az ilyen kultúra és a művészet kizárólag az amatőr és műkedvelő tevékenységgel van azonosítva, ezért szerkezetét tekintve nem tagolt, nem fogadja be az ún. magas művészet teljesítményeit, kizárólag a helyi kultúrát preferálja. Ennek közvetlen következménye, hogy az országosjelentőségű alkotók a szemléletben hoz
