Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Irodalom

Irodalomtudomány és irodalomkritika 61 történet-írás eljárásait hasznosítja, ötvözve a befogadáselmélet és az alaktan módszertani el­veivel. Hangsúlyossá tétetik az olvasói tapasz­talat mint emlékezés, mint olyan aktualizáció, mely „képes »mosttá« varázsolni a valamikori olvasói élményt” (Keserű 2003, 72), s amely első pillantásra egymástól távol eső szövegek kölcsönös értelmezésre is alkalmas. „Olyan textuális terep ez - mondja a szerző az olvasó­napló kapcsán, de könyvére is érvényesen -, amely maximális módon engedi érvényesülni a véletlen poétikáját.” (Rácsmustra, 18) Már kü­lön fejezetben kapnak teret a populáris iroda­lom térfelére vezető detektívtörténeti (detektív­­regény-olvasási) tapasztalatai - ennek (a műfaj magyar, cseh és szlovák képviselőinek s elmé­leti hátterének) nyújtja monografikus feldolgo­zását második kötete (A jelek szerint. A detek­­tívtörténet és közép-európai emléknyomai, 2003). A szerző szerteágazó kutatási területei közt említendő a szláv strukturalizmus és neostrukturalizmus, valamint a kortárs szlovák és cseh próza. Nincs ismert hagyománya a szlovákiai ma­gyarokéra szűkített irodalomtudományban sem Csehy Zoltán, sem pedig Polgár Anikó iroda­lomtörténészi tevékenységének, melyekhez ez­által szintén az innováció tapasztalata rendelhe­tő, s aligha csak az irodalom e leszűkített tarto­mányában. (A Benyovszky Krisztián Rács­­mustrád utáni két évben előbb Csehy Zoltán kötete, majd Polgár Anikóé kap Madách-díjat.) Csehy Zoltán érdeklődési-kutatási területe: „a (kivált a XV. századi) neolatin költészet alak­­változatai. Az európai és itáliai humanista iro­dalmi hagyomány. Az erotikus és a priapikus költészeti tradíció. Az erotográfia kultúrtörté­neti hagyományai. Szerzői önreprezentáció és humanista énformálás. Az antikvitás továbbélé­sének nyomai.” (Csehy Zoltán önmeghatározá­sai a www.kalligram.com honlapon) Kötetében — A szöveg hermaphrodituszi teste. Tanulmá­nyok a humanizmus, az antikvitás és az ero­tográfia köréből (2002) - „egyfelől megmarad méltányos olvasónak, másfelől teljesítménye - magyar viszonylatban - az adott korszakot vizsgáló filológiai gondolkodás megújítása­ként, horizontjának szélesítéseként értékelhe­tő.” (H. Nagy 2006, 23) „Csehy Zoltán izgal­mas elemzéseinek követésekor az érdeklődő kénytelen észrevenni, hogy amikor az ő szöve­gét olvassa, egyben a dolgot magát szólaltatja meg” - mutat rá a kötet egyik elemzője, arra is ráirányítva a figyelmet, hogy „filológustól szo­katlan, jó értelemben vett burjánzó, szisztema­tikus értekezői nyelve mintha maga is élvezet­konstellációként, sőt testként viselkedne.” (H. Nagy 2006, 24-25) Csehy Zoltán műfordítói és irodalomtudományi tevékenységének elvá­­laszthatatlansága említendő még (ez Polgár Anikó, Tőzsér Árpád és Zeman László mun­kásságával rokonítja), amint ezt a Hárman az ágyban. Görög és latin erotikus versek (2000) kötetének páratlanul gazdag, avatott és elisme­rő visszhangja is kiemeli, de H. Nagy Péter fent már idézett következtetései erre a korpuszra is érvényeseknek tekinthetők. Polgár Anikó hatástörténeti olvasatai (Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. szá­zadi magyar költészetben, 2003) a huszadik századi magyar műfordítás és költészet Catul­­lus-képét vizsgálják intertextuális alakzatok nyomán. „A catullusi korpusszal nemcsak emblematikus jelölök által párbeszédbe lépett szövegekről van szó, hanem olyan merész többletjelentések, illetve értelmezési stratégiák kimunkálásáról is, melyek mindenképp legiti­málják a mai olvasó kérdésfelvetéseinek jogos­ságát” -jelöli ki kutató figyelmének pozícióját a tanulmánykötetben a szerző; idézi H. Nagy Péter is (H. Nagy 2006, 56), hangsúlyozottan utalva a szerző nyitott (mondjuk így: nyájas) olvasói pozíciójára: „Polgár Anikó filológus­ként, összehasonlító irodalomtörténészként és teoretikusként egyaránt példamutató munkát végez, pontosabban eme olvasói magatartásfor­mák produktív lehetőségeit kiaknázva beszélte­ti a hagyományt.” (Uo„ 55) H. Nagy Péter vándorirodalmárként való önmeghatározása a tekintetben lehet itt jelenté­­ses, hogy utal a szerző tevékenységi területei­nek spektrumára is, és ezek szabad átjárhatósá­gára (egyebek közt oktató, szerkesztő, kritikus, „Ady költészetének egyik legkiválóbb ismerő­je” - ez utóbbi Kálmán C. György értékítélete H. Nagy Péter Ady-kollázs [2003] című köteté-

Next

/
Thumbnails
Contents