Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
Meseleltár kérdőjelekkel 47 KOCÚR LÁSZLÓ 5. MESELELTÁR KÉRDŐJELEKKEL 5.1. Leltárelőzetes Aki hasonló jellegű összegző írás elkészítésére vállalkozik, csupán azzal a ténnyel vigasztalódhat, hogy a lexikonok szócikkeinek szerzői még nála is szorultabb helyzetben vannak. A következő oldalakon az elmúlt bő másfél évtized hazai gyermekirodalmának értékelésére vállalkozunk. Monográfiányi feladat, ezért értekezésünket rövid „hiánylistával” kezdjük. A gyermekirodalom a magyarországi helyzethez hasonlóan a marginális irodalom státusában van, s messze nem kap annyi figyelmet, mint a „felnőtt” irodalom, bár az utóbbi időben ez a tendencia változni látszik. Jelzésértékűnek tekinthető azonban az, hogy összefoglaló munka először 2002-ben jelent meg e témában, Kozsár Zsuzsanna tollából, Meseirodalmunk fája (Kozsár, 2002) címmel, előtte csupán egyegy kötetet tárgyaló bírálatok születtek, a jelenségeket általánosságaiban vizsgáló tanulmányok alig. Szeberényi Zoltán 1988-ban megjelent főiskolai jegyzete (Szeberényi 1988) meglehetősen szűk körben maradt. Meg kell említenünk a Szőrös Kő 1999/1 számának Irodalom & gyermek című tematikus összeállítását, legalább két okból: hasonló ankétot utoljára 1984- ben rendeztek; ettől a lapszámtól kezdve követhetjük nyomon Kozsár Zsuzsanna kéziratának alakulását. Kozsár kötete, mely a XX. sz. utolsó évtizede prózai mesetermését dolgozza fel, a regiszterkeverő beszédmódnak olyan formáját valósítja meg, mint a XX. sz. első felének eszszéista kritikusai: megszólalásmódja nyelvi modalitásában is közelít a tárgyalt szövegekhez, a mesékhez. A kötet úttörő mivoltánál fogva önálló, terjedelmes elemzést igényelne, erényeiből és hibáiból egyaránt sokat tanulhatnának azok, akik hasonló vállalkozásba fognak, hibáit pedig javítani lehetne egy esetleges második kiadásban. Ebben az írásban az 1990 óta kiadott prózai mesekönyvekkel foglalkozunk, elég sokkal, de nem minddel. Választásunkat az indokolja, hogy dolgozatunkat terjedelmi korlátok kötik, s gyerekverskötetből jóval több látott napvilágot az elmúlt évtizedben, így ezek elemzése lényegesen nagyobb terjedelmet igényelne. Elemzésünkben hangsúlyos a bemutató szándék, de természetesen az értékelő mozzanat sem szorulhatott a háttérbe. Az alábbiakban vizsgáljuk Kozsár Zsuzsanna két gyermekkötetét is (ezt ő természetesen nem tehetette meg). Úgy gondoljuk, átfogó, reprezentatívnak mondható meseantológia hazai szerzők tollából egyelőre nem született, így munkánkban nem foglalkozunk antológiákkal, melyek közül a legátfogóbb talán a Mesevarázs című, mely Szőke József, Kovács Magda, B. Kovács István, Vajkai Miklós, Z. Németh István, Soóky László, Kövesdi Károly, Tóth László, Fülöp Antal, Batta György, Tóth Elemér, Kulcsár Ferenc, Gyüre Lajos, Varga Imre, Máté László, Moyzes Ilona, Barak László meséit tartalmazza. Csak eredeti müvekkel foglalkozunk, nem érintjük a fordításokat és gyűjtéseket sem, melyek ugyancsak szép számban láttak napvilágot. Lássuk tehát a müveket (szerzőik szerinti ábécérendben)! 5.2. Mesekönyvek Hogy Balázsy Géza kiváló illusztrátor, ez, úgy gondoljuk, vitán felül áll, számos (mese)könyv bizonyítja. A Nagyerdőben (2000, 2006 — 2. kiadás) című könyvével azt is megmutatta, hogy meseírónak sem utolsó, bár a kötet hagy maga után kívánnivalókat. A Nagyerdő lakói mind jók, segítőkészek, szolidárisak. Nem jellemek, hanem azonos tulajdonságokkal felruházott különböző nevű figurák. Zavaró a negatív pólus hiánya, túlidealizálttá lesz általa a történet. Persze elképzelhető, hogy ezek csak e sorok írójának fenntartásai, s a gyermekolvasókat a legkevésbé sem zavarják, bár azt ők is tudják - különösen a tévés meséken szocializálódott nemzedék -, hogy a meséknek is vannak negatív szereplőik. Balázsy Géza könyvének célcsoportja valószínűleg az óvodások, kisiskolások köre. A szerző további kötetei: Manódombi huncutok (2003), Furfangos Péter (2004), Rózsa és Ibolya (2004).
