Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
36 Dusík Anikó DUSÍK ANIKÓ 3. A KIZÖKKENT IDŐ TAPASZTALATA.44 A SZLOVÁKIAI MAGYAR PRÓZA Az alcím állításának nincs valóságtartalma. Szlovákiai magyar próza - ha van - 1993. január elseje óta van. E dátum előtt csehszlovákiai volt ez a próza - ha volt. Eközben azonban mindig magyar volt s maradt, bár tudomást - az elit magyar próza tájain - nem mindig vettek róla. Ahány mondat - annyi probléma, és a generációk esetleges harca, a különféle poszt és neo irányzatokkal való kacérkodás még szóba sem került. Kérdéses, mennyiben jogos 1989-hez kötni az irodalom kérdéseinek tárgyalását, s ilyen értelemben a fordulat évének tartani, hiszen az irodalom jelenségeinek a politikumhoz, a közélethez kötése sohasem túl szerencsés. Ha arra keresnénk választ, vajon éppen 1989-ben voltunk-e tanúi valamilyen, a XX. század végi magyar irodalmat is alakító, befolyásoló poétikai fordulatnak, paradigmaváltásnak, akkor a válasz egyértelmű NEM kell hogy legyen. 1989 csupán mankó, amely segítségünkre van/lehet, abban , hogy láthatóvá tegyük a zajló folyamatokat. Könnyelműség lenne azt állítani, hogy belátjuk a terepet, hiszen állandó a mozgás, s az irány is változik. S a szüntelenül átrendeződő sorok közé behelyezni mindazt, ami a Felvidéknek is nevezett terepen történik, talán lehetetlen, de semmiképpen nem felesleges próbálkozás, még akkor sem, ha a folyamatok és jelenségek rögzítésénél tovább nem kerülhetünk. Hiszen ami történik, az talán van, és ha elfogadjuk, hogy van vagy hogy lehet, akkor beszélni is tudunk róla. így megkerülhető a sokak számára érthetetlen, provokáló kérdés is, ti. van-e egyáltalán szlovákiai magyar irodalom. Mert ha a fentebb leírt van/lehet helyett a nincs bírna számunkra jelentéssel, felesleges lenne folytatni akár ezt az írást is. „Az esztétikának nincs szüksége a szlovákiai magyar irodalomra” - írja Szlovákiai magyar irodalom: létezik-e vagy sem? című írásában Németh Zoltán (Németh 2005, 5). 3.1. A differenciálódás folyamata A szlovákiai magyar próza nyelvi megformálása, megformáltsága - a nyelv esztétikája - azonban olyan jellegzetes megkülönböztető jegyeket képes felmutatni, amelyek - jobb híján mondjuk így: egzotikumuknál fogva - az elkülönülést, az érzékelhető és a nyelv által (is) megjelenülő másságot hangsúlyozzák (Grendel, Talamon, György Norbert...). Ez a nyelv csak árnyalataiban más, de más, mert bár ugyanaz a hagyomány alakítja, végső formáját egy ugyan kényszerből elkülönülő, de mégis más nyelvi közegben kapja. Más a nyelvbe foglaltság állapota, némileg mások a kihívások és a felkínálkozó alternatívák. Az anyanyelven kívüli, az idegen nyelvvel és ezen keresztül az adott nyelv kultúrájával és irodalmával való kapcsolat tapasztalata alapvetően jellegzetes másságként tud megjelenni a szlovákiai magyar próza világában. Ha úgy tesszük fel a kérdést, szüksége vane a magyar irodalomnak, prózának erre a másságra, tud-e mit kezdeni vele, elindít-e, elindított-e valamilyen folyamatot, akkor a probléma már némileg más megvilágításba kerül, de az igen mint válaszlehetőség Závada Pál Jadviga párnájában mégiscsak tetten érhető. Az esztétikának talán mégis szüksége lehet a szlovákiai magyar irodalomra, de csak abban az esetben, ha az identitás megőrzésének az esztétikán kívüli kritériumai nem takarják el a horizontot. A ’90-es évek irodalma jellemzőjét/jellemzőit keresve jelenségként mutathatunk rá a szlovákiai magyar irodalom/próza fokozatos, de erőteljes differenciálódási folyamatára, amely az identitásmegőrző szerep tudatos háttérbe szorításával a magyar prózafordulat elemeinek hangsúlyos tudomásulvétele mellett az esztétikai minőségre és a nyitottságra helyezte a hangsúlyt, ellentétben a korábbi időszak gyakran görcsös, az ideológia felhangjaitól sem 44 Az írás címét Sturm László Szlovákiai, magyar, irodalom című írásából vettem kölcsön (lásd: http://kortarsonlinc.hu/0602/bclső.html)
