Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
A kulturális intézményrendszer forrásai és finanszírozása 255 gyeimét jelenleg a demokráciával megerősítésével küzdő szovjet utódállamokra összpontosítja. Dél-szlovákiai szervezetekkel nincs tapasztalata. 2.6. Tanulságok Az első és legfontosabb tanulság, melyet levonhatunk, hogy a dél-szlovákiai szervezetek többsége pályázati tapasztalata nagyon kevés. E hiányosság miatt esik el olyan támogatásoktól, melyek a magyarországi kis támogatásokkal összehasonlítva, nagyságukat tekintve lényegesen magasabbak. A komoly programokra elnyert nagyobb támogatás előnyei, hogy biztonságot nyújtanak a szervezeteknek, nevelik a szervezetet, amely olyan bázist képes maga körül teremteni, melyre a jövőben építhet. Nagyon fontos, hogy a magyarországi támogatáspolitika olyan területeket támogat, amelyekre egyébként más forrásból nem lehet anyagi támogatásokat biztosítani. Fontos az is, hogy működési költségekre is lehet nyerni támogatást, ez ugyanis stabilizálja az egyes (főleg „közintézményként” működő) intézmények, szervezetek működését. A szlovákiai magyar intézményrendszer - néhány kivételtől eltekintve - hosszú éveken keresztül csak a magyarországi forrásokra hagyatkozott. Lényegében a magyarországi források tették lehetővé a kiépülését és hosszú éveken keresztül a létezését. Ugyanakkor ennek a másik oldalon nagyon negatív hatása is volt: a szlovákiai vagy szlovák civil szektor ugyanebben az időben sokkal nagyobb támogatások bevonásával kiépítette infrastruktúráját, tulajdonra, alaptőkére, tartalékforrásokra tett szert, elsajátította az igényesebb pályázási technikákat, megfelelő kapcsolatrendszert épített ki stb., és most sokkal versenyképesebb, mint a szlovákiai magyar intézményrendszer, amely egyébként nagyon jelentős helyzeti előnnyel rendelkezett még a kilencvenes évek elején, de ezt fokozatosan elveszítette. Ma már negatívumként kell elkönyvelni, hogy a szlovákiai magyar szervezetek kizárólag magyarországi forrásokra támaszkodtak, ezzel elszigetelődtek a szlovákiai rendkívül dinamikusan fejlődő civil szektortól, sőt voltak időszakok, amikor a szlovák szervezetekkel való együttműködés vagy nemzetközi programokban való részvétel egyenesen bűnnek minősült. Sajnos a magyarországi támogatási rendszer, melyből a szlovákiai magyar szervezetek bevételeik 90%-át nyerik, nagyon elkényelmesítették a szervezeteket. Minimális igényeket támasztanak velük szemben a pályázásnál, úgy is mondhatjuk, nem igazán érdekli őket, hogy pénzük megfelelően volt-e felhasználva, az elszámolási rendszerük pedig visszaélésekre nyújt lehetőséget. Tehát nem motiváló a támogatási rendszer. Ez annyit jelent, hogy pár oldalas pályázattal akár forintmilliókat lehet kapni az adományozóktól. Az egyes közalapítványoknak ösztönözniük kellene a célcsoportjaikat (szervezetek, intézmények), hogy igényesebb projektekben gondolkozzanak, és felkészüljenek ezek elkészítésére (némelyiknél ez a törekvés már megjelent). Ezzel ösztönözhető lenne a célcsoport más, pl. uniós források elérésére is, amelyek nagyságrendileg messze meghaladják a magyarországi forrásokat. Jelenleg a szlovákiai magyar intézményrendszer nincs felkészülve igényesebb projektek elkészítésére és főleg megvalósítására. Differenciáltan kellene kezelni a kérdést: kis szervezetek, kis projektek esetében (egyszeri rendezvény stb.) transzparens döntéshozatal, x összegig minimális követelmény, x öszszeg felett több munkát megkövetelni a pályázótól, pl. csatolja az előző évi éves jelentését, költségvetését (kiadások+bevételek), amiből látható, hogy mennyiből gazdálkodott, és ehhez képest mennyire reális az igénye. Fontosnak lenne, az önrész felmutatása nem pusztán a pályázatban, hanem az elszámolásban is. A másik fontos tényező a tudatos „önreklámozás” hiánya, a csekély lobbiképesség. Az a szervezet, amely nem képes bevonulni a köztudatba, nehezen jut támogatáshoz (érvényes ez mind a magyarországi forrásokra, mind a 2%os adóra). További tényezőként említjük a támogatási rendszerek elpolitizálódását, az átláthatatlanságot, a rendszer és rendszeresség hiányát és az
