Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Az egyházak szerepe a kulturális értékek ápolásában
A református egyház 163 Megjegyzendő, hogy a pár éve elkezdett tanügyi reform és a nyomában bevezetett fejkvótarendszer (ami a nem állami iskolák esetében egy évvel korábban, tehát már 2003- ban hatályba lépett) nemcsak hogy nem kedvez újabb iskolák alapításának, hanem nehéz helyzetbe hozott sok meglevőt is. A fenti adatok tükrében különösen érvényes ez a református iskolákra, hiszen látni, hogy míg az iskolák számát tekintve a várhatónál nagyobb a református egyház aktivitása, a diáklétszám vonatkozásában viszont elmarad a kívánt értéktől. A református iskolák igazgatói és képviselői 2006 tavaszán Rimaszombatban tanácskoztak a református közoktatás helyzetéről, ahol beadványt fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy „az egyházi iskolák diákjai az önkormányzati iskolákkal szemben hátrányos megkülönböztetésben szenvednek: a beutazó tanulók nem részesülnek semmiféle utazási támogatásban, az önkormányzatok mint iskolafenntartók intézményeik működtetésére külön támogatási forrásokban részesülnek, iskoláink egyáltalán nem részesülnek beruházási támogatásban”.89 A Zsinati Tanács az állásfoglalással azonosult, s az iskolaügyi minisztériumba való eljuttatásával megbízta a Zsinati Irodát.90 1.2.1.2. Teológus-, katechéta- és kántorképzés A komáromi Katechetikai Szeminárium már az 1990/1991-es tanévben megalakult, s azzal a célkitűzéssel kezdte meg működését, hogy levelező tagozaton vallásoktatókat képezzen. Első igazgatója Takács Zoltán, az SZRKE főgondnoka volt. 1992-ben átalakult teológiai intézetté, neve Calvin J. Teológiai Intézet lett, s a végzett katechéták számára egy harmadik év elvégzésével lehetővé tette a lévita képesítés megszerzését. Igazgatóvá Peres Imre padánybögellői lelkipásztort választották, Takács Zoltán pedig igazgatóhelyettes lett. 1993-ban a Zsinati Tanács kimondta, hogy a Calvin J. Teológiai Intézet a losonci Teológiai Szeminárium jogutódja, miáltal megteremtette a református lelkészképzés jogi alapjait. Ebben az évben nyolc levelező hallgatóval beindult a teológusok tízszemeszteres „próbaképzése”. Az intézet életében nagy változást hozott az 1994-es esztendő, amikor a teológusok képzése nappali tagozaton is megkezdődött, s az intézet Calvin J. Teológiai Akadémia néven működött tovább. Mivel 1989-et követően megnőtt az érdeklődés a teológiai tanulmányok iránt, s Prága és a pozsonyi evangélikus teológia mellett Budapest, Debrecen és Sárospatak is fogadta a szlovákiai református diákokat, a Zsinat 1995- ben úgy határozott, hogy azok a diákok, akik más teológián szeretnének tanulni, előbb a Calvin J. Teológiai Akadémián felvételizzenek, ha azt akarják, hogy az SZRKE elismerje őket teológusainak. Az 1997/98-as akadémiai évtől kezdődően Molnár János dékán, rétéi lelkipásztor állt az akadémia élén, Peres Imre tanulmányi, Takács Zoltán pedig gazdasági dékánhelyettes volt. A Calvin J. Teológiai Akadémiának hosszú évek erőfeszítését követően sikerült betagolódnia a komáromi Selye János Egyetembe. A teológia szak 2004 szeptemberétől az SJE Református Teológiai Karának, míg a katechetika szak a Tanárképző Karnak lett a része. Ez az előrelépés a teológia presztízsén túl az addig vállalt anyagi terhek vonatkozásában sem elhanyagolható: a többi bejegyzett szlovákiai egyháztól eltérően ugyanis a református lelkészek képzése addig nem az állami költségvetés, hanem a gyülekezetek és a - főként külföldi: holland, német, svájci - támogatók, segélyszervezetek terhére történt. A Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánjává 2004 novemberében négy év időtartamra Molnár János docenst választották meg.91 Míg a CJTA- nak hét tanszéke volt (ószövetségi, újszövetségi, egyháztörténeti, rendszeres teológiai, gya89 Ülésezett a Közoktatási Tanács. Kálvinista Szemle, 2006. május, 15. p. 90 A Zsinati Tanács 18. üléséről. Kálvinista Szemle, 2006. május, 11. p. 91 Lásd: Kálvinista Szemle, 2004. november, 12. p.
