Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Danter Izabella: Muzeológia
138 Danter Izabella hány szlovákiai magyar iskolában is. A múzeum kiállítótermében Liszka József rendezésében Dél-Szlovákia szakrális kisemlékei, Thököly Gábor rendezésében Ismeretlen Gömör, a komáromi A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma rendezésében JESZO - Harmos és köre címmel voltak láthatók kiállítások. 2005. május 20-tól augusztus 30-ig Fából faragott csoda - szlovákiai magyar népi fafaragások címmel kortárs népművészetet bemutató kiállítás nyílt a múzeum kisgalériájában. A kiállítás anyagából színes szlovák és magyar nyelvű katalógus készült. A múzeum irányítása alá tartozik az alsósztregovai Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. 2005-ben befejeződött a Mikszáth Emlékház felújítása, amelyben Itt élt... címmel új Mikszáth Kálmánemlékkiállítás kapott helyet. Az alsósztregovai Madách-kastély felújított kiállítóhelyiségében állandó kiállítás látható, amely Madách Imre életét és munkásságát mutatja be. 4. JÁRÁSI MÚZEUMOK Napjainkban jelentős és egyértelműen magyar gyűjteménnyel rendelkezik az 1886-os alapítású komáromi A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma és az 1962-ben megalakult dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, melynek részlege a Somorjai Városi Honismereti Ház. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma 2001-ben kezdte meg a szlovákiai magyarok tárgyi emlékeinek gyűjtését. A jelentősebb magyar lakosságú területeken működő regionális múzeumok kutatásaik és gyűjteményépítésük során általában részarányosán foglalkoztak a magyar kulturális emlékekkel. Ezekben a helyi és regionális múzeumokban azonban a gyűjtemények nem etnikai, hanem regionális alapokon épültek ki. A következő intézményekről van szó: a Gálántai Honismereti Múzeum, az Ersekújvári Honismereti Múzeum (2005-től érsekújvári Thain János Múzeum), a párkányi Városi Múzeum, a lévai Barsi Múzeum, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, a füleki Városi Múzeum, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a rozsnyói Bányászati Múzeum, a kassai Kelet- Szlovákiai Múzeum, a tőketerebesi Honismereti Múzeum, a királyhelmeci Felső-Bodrogköz és Ung-vidék Múzeuma. Rimaszombati székhellyel 2001-ben alakult meg A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményei. Ezeknek a múzeumi gyűjteményeknek a tudatos építése szorosan kötődött az egyes múzeumokban dolgozó szakemberek szakmai irányultságához. A 2. világháború után a dél-szlovákiai múzeumokban leginkább humán szakterületen képzett pedagógusok dolgoztak. Az első múzeumi gyakorlatra felkészített magyar nemzetiségű régészek, történészek, művészettörténészek, néprajzkutatók az 1970- es években kezdtek dolgozni. Ezek a kutatók a ’80-as évektől jó szakmai gyakorlattal rendelkezve tudatosan építették és gondozták az említett regionális múzeumok gyűjteményeit. Kutatták és gyűjtötték a régióban élő magyarok tárgyi emlékeit. Ezeken belül található egy-egy önálló magyar kollekció, amely a múzeum kutatási területe történetének, művészetének, népi kultúrájának egy-egy szeletét örökíti meg. Ilyenek például több múzeum gyűjteményében a honfoglalás kori és középkori régészeti leletek, továbbá neves magyar személyiségek életútját bemutató gyűjtemények. A lévai Barsi Múzeum állományában található az a gyűjtemény, amely a református Mohi község népi kultúrájának tárgyi anyagát örökíti meg. A Galántai Honismereti Múzeum néprajzi gyűjteményében is fellelhető néhány magyarok által lakott mátyusföldi község - így pl. Taksony, Felsőszeli, Vágkirályfa, Vágfarkasd — népi kultúráját dokumentáló tárgycsoport. Hasonló kollekció a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében a Tamásiban B. Kovács István által gyűjtött anyag. A magyar népélet neves kutatóinak munkái és hagyatéka is megtalálhatók az egyes regionális múzeumokban, így pl. Thain Jánosé az érsekújvári Honismereti Múzeumban és Tichy Kálmáné a rozsnyói Bányászati Múzeumban. A múzeumi gyűjtemények gyarapítása terén az 1989-2005-ös időszakra vonatkozóan általánosan megállapítható, hogy az előző évtizedekkel összevetve drasztikusan lecsökkent az a pénzalap, amely