Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Liszka József: A tudományos intézményrendszer, a tudományos élet és irodalom
LISZKA JÓZSEF A TUDOMÁNYOS INTÉZMÉNYRENDSZER, A TUDOMÁNYOS ÉLET ÉS IRODALOM Tudományosság alatt a következőkben (különböző megfontolásokból kiindulva - Liszka 2005) csak azokat a - zömében magyarságtudományi jellegű - diszciplínákat értem, amelyek speciálisan kötődnek a szlovákiai magyarokhoz, és művelésük többé-kevésbé autonóm intézményekhez kapcsolódik, illetve meg van annak az igénye, hogy intézményesüljenek. Ily módon nem lehet beilleszteni ebbe a képbe azokat a jórészt műszaki és természettudományokat, amelyeknek szintén jó néhány jeles magyar nemzetiségű művelője van Szlovákiában, ám maga az adott diszciplína a szlovák tudományos élet szerves részét képezi. Mivel jelen kötetben külön fejezet foglalkozik mind az irodalomtudománnyal, mind a muzeológiával, ezeknek a kérdéseire is legfeljebb érintőlegesen térek ki. 1. ELŐZMÉNYEK Az 1989-es rendszerváltást megelőzően a tudományos eredmények nagyobbrészt intézményektől függetlenül vagy csak részben és lazán kapcsolódva valamilyen állami intézményhez, egyéni teljesítmények nyomán születtek. Több kísérlet történt viszont a szlovákiai magyar társadalomtudományi intézmény(rendszer) kialakítására. A legközismertebb ilyen kezdeményezés a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (ismertebb nevén: Masaryk Akadémia) megalakulása volt 1931- ben. Ehhez kapcsolódik a csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság 1931. november 15-én, a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán megtartott nagygyűlése, amelyhez a rendezők (nagyobbrészt a Sarló mozgalom képviselői) egy memorandumot is megjelentettek, az elvégzendő tudományos munkák, diszciplínákra lebontott számbavételével (Duka Zólyomi [szerk.] 1931). A második világháború után hosszú ideig szóba sem jöhetett egy, legalább részben önálló magyar tudományos intézmény létrehozása. Csak 1968-ban a Csemadok Központi Bizottsága mellett megalakult tudományos szakbizottság dolgozott ki javaslatot egy „csehszlovákiai nemzetiségi tudományos intézet felállítására”. A tervezett tudományos intézetben hat részleg, mégpedig a nyelvtudományi, irodalmi, történettudományi, szociológiai, pszichológiai és néprajzi osztály kialakításával számoltak. Az intézet a Szlovák Tudományos Akadémia körébe tartozott volna, „annak költségvetése és személyi állománya tekintetében is önálló intézeteként” {Hét, 1968,31. sz. 9-11). Az Irodalmi Szemle hasábjain 1977-ben Nemzetiség és tudomány címmel a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, jelentőségéről, helyzetéről és feladatairól rendeztek ankétot. A nemzetiségi körülmények között művelt, illetve művelhető tudományról a legborúlátóbban Mészáros László nyilatkozott. Szerinte „szlovákiai magyar tudomány nincs” és „szlovákiai magyar tudományos alkotómunkáról is csak megszorításokkal” beszélhetünk. Főleg az ehhez szükséges „szellemi teret” és a „magas fokú szervezettséget” hiányolja (Irodalmi Szemle, 1977, 248-249). Liszka József ugyancsak az égetően szükséges intézményes kereteket, a publikációs lehetőségeket, a szakszerű szervezettséget, a munka kijelöléséhez elengedhetetlenül szükséges tudománytörténeti kutatásokat hiányolta elsősorban a Vasárnapi Új Szó hasábjain 1979-ben megjelent vitaindító írásában. A cikket hozzászólások sora követte (újraközölve, további iroda
