Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet
Zenei napok 115 likus templomokban helyet kapott a latin és a magyar gregorián. Komárom a múltban ismert volt gazdag zeneéletéről, zenekedvelő és zeneértő közönségéről. A már hagyománnyá vált Lehár Fesztivál mellett 1993-ban indult útjára a Harmonia Sacra Danubiana rendezvénysorozat, melynek értelmi szerzője Stubendek László volt (Kamoncza 1998). A Harmonia Sacra Danubiana (1996-ig Harmonia Sacra Danubium) Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál időpontja két történelmi eseményhez kötődik. A sok viszontagságot megélt Szent András templom 1848. szeptember 7-én leégett, újjáépítése után Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek 1860. október 28- án fölszentelte, és elrendelte az évforduló évenkénti megünneplését a Mindenszentek napja előtti vasárnapon. A másik dátum, október 31. a protestánsok ünnepe, a reformáció emléknapja. Az első három évfolyam zenei jellegű volt, majd kísérő- végül főprogramként kiállításokat is megtekinthettek az érdeklődők. Az évek folyamán színdarab bemutatására is sor került. Kivételesen nagy visszhangja volt 2000-ben az egyházi lap- és könyvkiadók bemutatkozásának. A fesztivál a két Komárom közös rendezvénysorozata. Küldetésében fontos elv, hogy a kórusok a liturgia - akár zsidó, ortodox, protestáns, akár katolikus - keretében énekeljenek. Az eredetileg négynapos fesztivál fokozatosan kibővült nyolc, majd tíz napra. Tizenhárom éve alatt a hazai kórusokon kívül magyarországi, csehországi, lengyelországi és ausztriai vendégkórusok léptek fel. Kiváló szólisták és orgonaművészek váltották egymást. Samaria - Régi Zenei Napok A Régi Zenei Napok lényegét egy mondatban így lehet megfogalmazni: hódolat a reneszánsz és a barokk zene előtt. 1989 után kiváló és ritkaságszámba menő elgondolás volt ez a rendezvény. Alapítója a Gaudium művészeti vezetője és szólistája, Németh Imre. Az elképzelés már 1986-tól foglalkoztatta. A régi zene reneszánsza, újjáéledése már akkor Európa-szerte folyamatban volt, azonban hazai viszonylatokban még nagy munka várt és vár a zenetörténészekre, előadóművészekre. A seregszemle küldetése népszerűsíteni a reneszánsz és a barokk kor muzsikáját, gyarapítani a hallgatóság zenei ismeretét, formálni zenei ízlését és nem utolsó sorban megismertetni a közönséget a korabeli hangszerekkel, azok formájával és hangzásával. „A fesztivállal az volt a célom, hogy lehetőséget teremtsek a kapcsolatteremtésre a régi zenét játszó hazai és külföldi együttesek között.” (Hizsnyai 2004). A sorozat 1990-ben indult, kezdetben a szervezők egyéves intervallumban gondolkoztak, azonban 1994-ben, miután elsősorban anyagi okokból elmaradt a fesztivál, 1995 és 1998 után kétévenként rendezik meg (X. évf. 2006-ban). Ennek a ma már európai színvonalú rendezvénynek Somorja városa ad otthont. A helyszín megfelelőnek bizonyult. A három jó akusztikával rendelkező templom (a katolikus, a református és az evangélikus), a zsinagóga, a Művészeti Alapiskola termei és hangversenyterme, a zene iránti érdeklődő közönség és nem utolsó sorban a hazai jó szervezők megfelelő hátteret biztosítottak és biztosítanak a fesztivál számára. Fontos szerepet játszik a város fekvése is, könnyen megközelíthető Pozsonyból, Dunaszerdahelyről és további városokból. A fesztivál igazgatója Németh Imre. Állandó tiszteletbeli elnöke és szakmai tanácsadója haláláig a neves Albrecht János (1913-1996) volt. Míg az első fesztivál csak három napig tartott és négy együttes mutatkozott be, 1992- től már 9-10 napig tartó választékban gazdag rendezvény lepte meg a közönséget. Középpontjában a hangversenyek állnak. A seregszemle pozitívuma, hogy a közönség gyakran korabeli hangszereken, eddig még kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen müveket hallhat (pl. a Cantus Catholici gyűjteményből, a Vietoris tabulatúrás könyvből, Lőcsei virginalkönyvből, vagy Esterházy gróf udvarán a XVIII. században játszott művekből). A múltban a hazai Gaudiumon és a Musica Aetemán kívül a fesztivál neves vendégei között ott volt a magyarországi Renesans Consort, a Viellatores, a Huszár Gál Chor, a Camerata Hungari-