Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet

108 Duka-Zólyomi Emese a kórustagok sokszor még nem tudják fel­mérni az egyszólamú gregorián értékét. 4. 1998-ban és 2001-ben a Csengő Énekszó fesztiválon a rendezőség a kórusoknak to­vábbi lehetőséget nyújtott: választhattak a megmérettetés és a verseny nélküli bemu­tatkozás között. Míg 1998-ban négy kórus élt a bemutatkozás lehetőségével, a követ­kező évfolyamok során már mindnyájan a versenyt választották. Az anyagi problémák hatása főleg a IX. Csengő Énekszó fesztiválon, 1995-ben mutat­kozott. Első (és utolsó) alkalommal történt meg, hogy a rangos rendezvény résztvevői csak egy napig voltak a fesztiválon. Az első nap az 1. és a 3. kategória kórusai, másnap pedig a 2. kategória kórusai versenyeztek. A kritika így reagált: „Ha le szabad írni egy fesztiválról, ahol 900 dalos ajkáról szállt az ének, hogy csendben zajlott... Az viszont igaz, hogy a megszokottnál visszafogottabb volt az előzetes hírverés... 8-10 nappal a kezdet előtt a Csemadokban fel voltak készülve, hogy le kell fújni... Megkurtítva, de megvolt. Ilyen rohamfesztivál szervezésével a minőség, a színvonal csorbul.” (Görföl 1992). Ekkor mutatkoztak meg legjobban a váltás után beállt anyagi gondok, valamint a szervezők ta­pasztalatainak hiánya a menedzsment terén. További problémák is felmerültek. A kóru­sok életéből eltűntek az ösztönző járási és a ke­rületi (illetve területi) versenyek. Leszűkült a hazai hangversenyek lehetőségeinek száma, a közönség nagy része már a gyakorlati élet felé fordult, a kórushangversenyekre ritkán talált időt. Pozitívumként említhetjük azt, hogy több lehetőség nyílt kóruskapcsolatok teremtésére hazai és külföldi kórusokkal. 1989-től énekka­raink távolabbi országokba is eljutottak. (Somorja, Híd - Hollandia; a galántai Kodály Zoltán Daloskor - Izrael; Komárom, Concordia - Amerikai Egyesült Államok stb.) Jelenleg nincs pontos adatunk arról, hogy hány magyar kórus működik Szlovákiában Az utolsó felmérést Józsa Mónika, a Nyitrai Kons­tantin Egyetem szakelőadója 2003-ban végezte (Józsa 2004). A felmérés eredményének statisz­tikai adatai szerint 60 kórus küldte vissza a kér­dőívet. Szlovákiában 259 magyar tanítási nyel­vű alapiskola működik, 23-ban van gyermek­kar. Ebből 3 iskolában 2-2 kórus tevékenyke­dik, az alsó és a felső tagozaton is (mindhárom Komáromban van). Összesen 26 gyermekkar van, ebből 5 a kicsinyek kórusa. Szlovákiában 33 magyar tanítási nyelvű középiskola van, ezek közül 4 gimnáziumban működik énekkar. Galántán leánykar, Rimaszombatban nőikar, Érsekújvárott kamarakórus és Ipolyságon Ifjú­sági vegyes kar. (Ezt az adatot kiegészíthetjük a hosszú múltra visszatekintő Losonci Pedagógi­ai és Szociális Középiskola leánykarával, mely ma is aktív, csak a feladatok egybeesése miatt - a növendékek gyakorlata - nem tud részt venni a Csengő Énekszó fesztiválon - D. Z. Á. megj.). Józsa Mónika beszámolója szerint 20 vegyes kar, 2 kamarakórus, 5 nőikar és egy fér­fikar van. Természetesen az énekkarok száma állandóan változik. (A CSMTKÉ-ről lásd ott!) Két olyan egyházi kórusunk van, amely már az élvonalban helyezkedik el: a FIRESZ (Fiatal Reformátusok Szövetségének Éneklőcsoportja) és a Szent Korona Kórus Ipolybalogról. A litur­giában szereplő csoportok, a kis kórusok száma növekedő tendenciát mutat, azonban ezekről még nincs áttekintésünk. Az utolsó felmérés 2000-ben történt. Kórusaink működéséről részadatokat nyújt a két országos fesztivál.

Next

/
Thumbnails
Contents