Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet
A szlovákiai magyar énekkarok útja 1989-től napjainkig 107 2. A szlovákiai magyar énekkarok útja 1989- től napjainkig A mai Szlovákia területén 1918 előtt 20-25 énekkar, dalkör működött (Losonc, Komárom, Rozsnyó, Érsekújvár, Léva, Nagymegyer, Eperjes, Kassa); nagy részükről a két világháború közötti időszakból is vannak adataink. A harmincas és negyvenes évek legátütőbb eredménye a Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának (1930-1934-1938) és a Csehszlovákiai Magyar Dalszövetségnek a tevékenysége (Kassa - 1926; az alapszabályok jóváhagyása: 1928, 1930-tól pozsonyi székhellyel), amely központilag irányította a kórusmozgalmat (központi kottatár, énekkarok szervezése, kamagyképzés, módszertani irányítás stb.). A Dalszövetség négy ízben szervezett dalos találkozót. Az 1945 utáni magyar kórusok működésének gyökereit ezekre az évtizedekre, sőt esetenként egészen a 19. század utolsó évéig vezethetjük vissza. A Csemadok megalakulása óta több mint tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a kórusok újra országos szinten találkozzanak. (Az énekkarok és népi zenekarok országos fesztiválja Zselízen volt 1961-ben.) Hosszabb szünet után, 1969- ben a Galántán rendezett Kodály Napok kórusfesztiválon még együtt léptek fel a gyermek- és felnőttkarok. Rövidesen évtizedekre kiható változás történt. 1972-től különvált a felnőtt kórusok és a gyermek- és ifjúsági kórusok fesztiválja, versenye. A felnőtt kórusok találkozója (az 1969-es rendezvénytől számítva) továbbra is Kodály Napok néven szerepelt, és hároméves intervallumban rendezték meg. A III. évfolyamig dalosünnepély jellege volt, 1978-tól verseny formában folytatódtak a kórusok találkozói. Néhány hónappal a fordulat után, 1990-ben a Vili. majd 1993-ban a IX., 1996-ban a X., 1999-ben a XL, 2002-ben a XII., végül 2005- ben a XIII Kodály Napokat ünnepeltük. A közös találkozó után a gyermek és ifjúsági kórusok önálló találkozója első alkalommal 1971- ben volt, akkor még Szlovákiai Magyar Nyelvű Gyermek- és Ifjúsági Énekkarok Országos Fesztiválja néven. 1974-től mint Csengő Énekszó vált ismertté. Ezt szintén háromévenként tartják. A fesztivál-verseny Érsekújvárott talált otthonra. 1989 után elsőként a VIII. Csengő Énekszó gyermek-és ifjúsági kórusfesztivál (1992-ben) került megrendezésre, az eddig utolsó, a XII. évfolyam pedig 2004-ben. A SZMZT megalakulása után mindkét verseny esetében néhány, az alapokat és a szerkezetet érintő változás történt. 1. 1989 előtt az országos fesztiválokat járási és kerületi versenyek előzték meg. A kórusok válogatás útján kerülhettek a Kodály Napok és a Csengő Énekszó központi versenyébe. Az újonnan megalakult Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága úgy határozott, hogy a versenyen minden jelentkező kórus részt vehet. A múltban a válogatás következtében a központi versenybe egy-két kórus kivételével mindig ugyanaz a 6-8 énekkar került be, ami a gyengébb kórusok kis vagy felnőtt énekeseit, karnagyát a buzdítás helyett lehangolta. Az új módszernek egyedüli veszélye az volt és ma is az, hogy az országos rendezvényeken olyan kórusok is fellépnek, amelyek még távol vannak az átlagos országos színvonaltól. 2. A kötelező kórusszámot a közös előadásra szánt kórusmüvek helyettesítették. Ennek fő oka, hogy a kötelező szám sohasem lehet egyformán megfelelő minden kórus adottságainak. 3. A műsorokból eltűntek az orosz kórusművek, az úttörő- és tömegdalok, a szinte kötelező szlovák művek is csak ritkán kerültek műsorra. Szabad teret kapott azonban az egyházi zene, s főleg nagy érték volt a gregorián ének beiktatása. 1989-ig énekkaraink számára távoli világ volt a gregorián, hiszen kiadásban kevés kottaanyag látott napvilágot, és az akkori követelmények szerint nem volt helye a kórusok műsorában. 1992-ben a Csengő Énekszó rendezősége közös számként a pünkösdi szekvenciát választotta ( Veni, Sancte Spiritus), hogy ezzel is inspirálja a kórusvezetőket. Az eredmény nem volt egyértelmű, egyeseknél - a nehézségi fokot illetően - negatív visszhangra talált. A gregorián tételek máig ritkaságszámba mennek a versenyműsorokon,
