Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hizsnyan Géza: Színházk - színházi élet
Színházak. A Jókai Napok 1989-2006 103 A kilencvenes évek közepére a csoportok zárnának visszazuhanása, eltűnése, a csoporok rendezők hiánya miatti elsorvadása egyérelművé tette: vérfrissítésre van szükség, a fesztivált mozgató generáció kiöregedett Az amatőr színjátszó mozgalom akkori koirdinátorai több mindennel próbálkoztak, hogy 'égre kimozdítsák a fesztivált a holtpontról. A nódszertani segítség, a válogatás, a fesztivál dejének szűkítése és bővítése, a zsűri összetéelének változtatása időről időre kevésnek tűnt. I leghatékonyabb megoldásnak az az oktató irogram bizonyult, mely Szabó Csilla (a Pódiim Társaság akkori titkárának) kezdeményezéére indult szinte a semmiből, támogatás nél:ül. zsámbéki mintára régiónkban is amatőr endező- és színészképző tanfolyamok szervezőtek. Ezekben a táborokban minden nyáron :gy hét, vagy tíz nap leforgása alatt többnyire nagyarországi vendégtanárok megpróbálták negalapozni a fiatal színházcsinálók szakmaiíágát a drámajátékoktól a szövegelemzésen át a negvalósítási. Ezek a tanfolyamok eleinte csak átszó emberekkel gazdagították a közeget. A ;ondolkodók, a csoportalapítók, a rendezők kélőbb váltak ki, indultak el. A tábor hagyományíyá vált, s a folyamatosság végül meghozta a »yümölcsét, az ismert csoportokon kívül újabb, középiskolás és egyetemista színkörök, kiszínpadok jöttek létre, ahol már nem csak szííészként lép színpadra az új generáció, hanem endezőként is bizonyíthattak s bizonyítottak az ítolsó néhány Jókai Napokon. Ezeknek a többíyire egyetemista színpadoknak a színházi gondolkodásmódja túllép a konverzációs színíázi sablonokon, jelenlétük pezsdítően hat a fókái Napokra, mert olyan irányt mutat, és izakmai tudást vagy legalábbis kíváncsiságot cépvisel, melyhez a nagy múltú felnőtt csoporok is igazodhatnak, s végre újra szellemi csaatérré válhat az amatőr színjátszó csoportok ieregszemléje. A továbblépés egyik záloga, rogy az amatőr jelző ne a minőséget jelezze, ranem pusztán arra utaljon, hogy nem főállású izínházcsinálókról van szó. És akkor talán negváltozhatna az oly sokszor számon kért rrofí-amatőr viszony is, hiszen valódi kapcsoódási pontok teremtődnének Dehogy ne csak a problémákról és feladatokról beszéljünk, essen most néhány szó azokról akik nélkül egyáltalán nem lett volna fesztivál, azokról a csoportokról, akik az újkori Jókai Napok történetében jelentős szerepet vállaltak. A flileki Zsákszínház, a losonci Kármán Színkör, az őrsújfalusi ÉS Színpad, a nagymegyeri Poloska és a lévai Bárka Színpad törzsvendégei a fesztiválnak. Valamennyi említett együttes egy komoly színpadi múlttal rendelkező, szakmailag is említést érdemlő törzsgárdára épít, melyből többen rendszeresen díjazottal voltak a fesztiválnak. (Hogy csak néhány nevet említsek a flileki csapatból a nemrégiben elhunyt Mede Gabi néni, a losonci Csák István—Erdélyi Gábor-Erdélyi Attila trió, az újfalusi ÉS-ből Panyi Zoltán és Bahorec Ági - valódi ékkövei a Jókai Napoknak ) A visszatérő középiskolás csapatok: a már említett Apropó Szvorák Zsuzsa vezetésével, a dunaszerdahelyi Fókusz, mely a múlt évadban Novus Ortus néven született újjá, a Kiss Péntek József nevével fémjelzett komáromi GIMISZ is minden évben feltűnik a fesztiválon, a kassai „X” Iparista Kisszínpad is fontos színfoltja volt a fesztiválnak hosszú éveken keresztül, sajnos néhány éve rendező hiányában befulladt, megerősödött viszont a kassai KGSZT, a királyhelmeci KÁOSZ és a szenei TEÁTRUM is rendszeres résztvevői a seregszemlének. És végül hadd soroljam fel azokat a színjátszó csoportokat, melyek leginkább hordozzák a megújulás reményét, lehetőségét: az egyetemista színpadokat. A NYEKK-kel kezdődött - a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre volt az első a sorban, Miklós László és Tóth Gábor feltűnésével kezdődött. Sajátos jelzésvilág, merész darabválasztás, formai kísérletek jellemzik a csapatot, s nagy vitát váltanak ki a fesztivál résztvevői és a zsűri tagjai között. A komáromi Selye Egyetem megalapításával szerencsésen megszaporodtak az egyetemi színpadok, lett is mindjárt három a komáromi egyetemen (a Selye Egyetemi Színpad, a D-Rím Színpad és a Zsírkutya Csoport). S csatlakozott hozzájuk a pozsonyi magyar bölcsészek Homo Dramaticus Színköre is. Bár ezek a csoportok a fent említett felnőtt
