Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
66 Egyéb dokumentumok- az utcák és közterületek kétnyelvű jelölése a magyar nemzeti kisebbségek lakta területeken. Vannak vegyes lakosságú járások, ahol a kétnyelvűség elvét igyekeznek megtartani, más járásokban ezt az elvet nem respektálják, elhanyagolják, illetve csupán a látszat kedvéért cselekszenek az illetékesek;- a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek munkahelyi nyelvhasználata;- a gazdasági és kereskedelmi szervezetek, szövetkezetek, intézmények kétnyelvű megjelölése;- a földrajz- és történelemtankönyvek kétnyelvű név- és megjelölés használata;- a többségükben magyarok lakta, illetve vegyes lakosságú területeken a nemzeti bizottságok szerveinek nyelvhasználata. A magyar nyelvű beadványokat és panaszokat az államigazgatás szervei szinte teljesen szlovák nyelven intézik, köztük még a nyugdíjakról szóló határozatokat is;- a Polgári perrendtartás és Büntető perrendtartás szükség szerinti kétnyelvűsége. Elvben ugyan lehetséges, hogy a bíróság előtt a felek anyanyelvűket használhassák, a gyakorlat azonban ezzel ellentétben áll. Ugyanez vonatkozik a bírósági jegyzőkönyvek vezetésére is;- a sajtó, a könyvkiadás, a televízió, a rádió jogilag szabályozott kétnyelvűsége. Javasoljuk a párt és az állam illetékes felelős szerveinek e széles és érzékeny problémakör felülvizsgálását és minősítését. Javasoljuk a nemzeti kisebbség nyelvhasználatának jogi rendezését: nyelvtörvény kidolgozását. Javasoljuk, hogy e nyelvtörvény deklarálja a nemzeti kisebbségek nyelveinek egyenjogúságát:- az anyanyelv védelmét- a kétnyelvűség elvét- tartalmazza (részletezze) a nemzeti kisebbség nyelvhasználatának gyakorlatát s annak területeit. A továbbiakban szeretnénk felhívni a párt- és az állami szervek figyelmét a nemzeti kisebbségünk létét meghatározó területekre, az itt mutatkozó gondokra és problémákra. Demográfia Az 1950-es népszámlálás idején 750 ezer személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, elgondolkodtató, hogy ezt a szintet még az 1980-as népszámlálás idején (586 ezer) sem érte el a Csehszlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség. Ugyanezen idő alatt a szlovákság létszáma két és félszeresére nőtt, a cseh nemzeté pedig majd a felével nagyobbodott meg. 1970 és 1980 között a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség természetes szaporulata 1,7 százalék volt, ezzel szemben ugyanebben az időben az össz-szlovákiai szaporulat 9,9 százalék. Az 1968. évi nemzetiségi alkotmánytörvény tiltja ugyan az erőszakos elnemzetlenítés minden formáját, ennek ellenére a magyar nemzeti kisebbség lélekszáma alig gyarapodik, számaránya fokozatosan csökken. Létszámának alakulása aggasztó. A magyar nemzeti kisebbség által lakott területekről a legnagyobb az elvándorlás. A jelentős méretű ipartelepítés mellett a magyarság lakta területekről nagyméretű a migráció. Az 1986-ig érvényben lévő településpolitika — a nem központinak, az urbanizációs körzeteken kívül eső településnek nyilvánított falvak - 124, magyarok lakta kistelepülést fosztott meg társadalmi szerepétől, illetve ítélt pusztulásra. A szociálpolitika és a nemzetiségi politika összefüggéseiről és egymásra hatásáról a mai napig nincs hiteles képünk. A magyar nemzetiségi etnikum kisvárosai fejlesztésének, városrendezésének koncepcióját a nemzeti kisebbség közvéleményének nincs módja minősíteni és befolyásolni. Az urbanizálás dühének és megalomániájának a kisvárosok jelentős értékei esnek áldozatul.
