Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
IL EGYEB DOKUMENTUMOK 34. A csehszlovákiai magyarok memoranduma, 1988 A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulója és a nemzetiségi alkotmánytörvény elfogadásának 20. évfordulója szolgáltatja az alkalmat, hogy az ország vezetői és a széles nyilvánosság elé tárjuk a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség problémáit saját jövőnkről alkotott elképzeléseinket. Az első világháborút lezáró párizsi békerendszer által létrehozott Csehszlovák Köztársaság területén egymillió magyar került kisebbségi sorba szakadt el az egységes magyar etnikumtól és az egyetemes magyar kultúrától. Az új államnak a korabeli európai viszonyokhoz mérten kétségtelenül fejlett polgári demokratikus hatalmi struktúrájában a magyar kisebbség nem kapott helyet. Igaz volt saját politikai szervezete és érdekvédelme autonóm társadalmi életet élhetett a kétnyelvűség alapján nyelvtörvény szabályozta a magyar nyelv széleskörű használatát ráadásul az egyházak és a magánvagyon növelte autonóm cselekvési lehetőségeit. Az állampolitika azonban nem váltotta be a kisebbségeknek tett ígéreteit. A térségben kialakult politikai változások az agresszív német politika végül is a köztársaság széteséséhez vezetett. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovák Köztársaság vezetői a múlt tapasztalatait leszűrve a tiszta nemzetállam létrehozásában látták az ország biztonságának zálogát. A kollektív bűnösség elve szerint a köztársaság demokratikus hagyományainak homlokegyenest ellentmondva rendkívül durva eszközökkel kívántak megszabadulni mintegy 4 milliónyi nemzetiségi lakostól. Függetlenül attól hogy ártatlanokról vagy kollaboránsokról volt-e szó a csehszlovákiai magyarok kőzet egyharmadát áttelepítéssel és kitelepítéssel lakásának illetve állandó lakhelyének elhagyására kényszerítették. A jogfosztottság évei után lényeges javulás következett be a magyar kisebbség életében. A kialakult nemzetiségi politika azonban nem kötődött az 1918-1938 közötti demokratikus politikai elvekhez. Célja az volt hogy a magyar lakosságot újra bekapcsolja az ország gazdasági életébe. Ebben az időszakban a nemzeti kisebbségi kérdés elvi megközelítése elmaradt. Ennek ilyen szempontú felelős vizsgálatára csak 20 év múlva 1968-ban került sor. Azonban az önrendelkezési jogot is felvető előkészületi szakasz után az elfogadott alkotmánytörvénybe nem kerültek be a nemzeti kisebbség kollektív jogait szavatoló fontos cikkelyek és az elmúlt 20 év alatt sem került sor az alkotmánytörvény által előírt végrehajtó törvények megalkotására. Ebben az időszakban páratlan módon elhatalmasodott felettünk a nemzetállam totalitarizmusa és bár ez a többségi nemzetek organikus fejlődését is lefékezte a nemzeti kisebbséget egyenesen a bomlás útjára sodorta. A hetvenes évek közepétől egyértelművé vált - és ezt a kormányzat egyik lényeges kisebbségpolitikai elvévé is tette - hogy csak nemzeti tudatunk és kultúránk részleges illetve teljes feladásával lehetünk úgymond „teljesértékű polgárai” az államnak. Az „érvényesülés” érdekében szorgalmazott „szlovák nyelv elsajátítása” - olyan körülmények között amikor az anyanyelvi oktatás megkérdőjeleződik illetve elmarad - óhatatlanul a nyelvi kultúra degradálásához a nemzeti identitástudat elsorvadásához vezet.
