Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

II. Egyéb dokumentumok

Gazdag kisebbséget. A Magyar Polgári Párt nemzeti kisebbségi programja 161 meghatározás törvényesítése megkérdőjelezi a közös igazgatású, illetve azon iskolák létjogosult­ságát, amelyekben néhány osztály keretében magyar nyelven is folyik oktatás. A meghatározás ki­dolgozását követnie kell a nemzeti kisebbségi tanügy intézményei hatáskörének tisztázása. 2. A költségvetés belső rendszere keretében nevesíteni kell a kisebbségi tanügyet fejezet, alfe­­jezet, esetleg külön paragrafus keretében, hogy az a költségvetésben önállóan legyen kezelhető. Csak így valósítható meg a költségvetési bevételek és kiadások számvitele, nyilvántartása, ellen­őrzése. 3. Törvénnyel kell szabályozni a kisebbségi tanügy finanszírozását - ennek része lehet a költ­ségvetés struktúráját módosító intézkedés is. Út a nemzeti kisebbségi tanügyi autonómia felé (Egy lehetséges megoldás) Bevezetőként elevenítsük fel fel azokat a tényeket 1990 júniusától, az első parlamenti választások idejétől, amelyek meghatározóak voltak gondolatmenetünkre. 1. Az említett időszak oktatáspolitikája megmutatta:- Szlovákia oktatáspolitikája a centrális irányítás alapelvéből indul ki. A minisztérium így lát­ta megvalósíthatónak az oktatásügy debolsevizációját és reformját. Ez azonban kevéssé segíti az alulról építkezést, a magánkezdeményezések érvényesülését.- Jelentős hiányosságok vannak már a nemzetiségi oktatásügy puszta definíciójában is. Az 1992. év költségvetési vitája megmutatta, hogy a konnányok szakmailag nem megfelelő módon kezelték a nemzetiségi oktatásügy finanszírozását, jelentős politikai feszültséget okozva ezzel. 2. Az elmúlt időszakban a szlovákiai magyar pedagógustársadalom politikailag megosztott lett. Ez a tény akkor válhat veszélyforrássá, ha a megosztottságból adódó politikai feszültségek befo­lyásolják a pedagógusszervezetek munkáját, háttérbe szorítják a szakmai érveket és problémákat. Különösen veszélyes lenne, ha a politikai feszültségek az oktatás menetére is kihatással lennének, és így az oktatás szabadsága és függetlensége kérdőjeleződne meg újra. A felsorolt pontok elemzése azt mutatja, hogy az egyes problémák eltérő jellegűek, így a meg­oldásnak is többlépcsősnek kell lennie. Tartalommal kell megtölteni az autonómia bűvös fogalmát, majd reális módot találni a megvalósításra. 1. Olyan intézményrendszert kell létrehozni, mely több, egymástól részben független intéz­ményből áll. Ezek (törvénnyel biztosított) tárgyalópozícióba kerülnek az állami szervekkel szem­ben, meghatározó szerepük lesz az ország nemzeti kisebbségi oktatáspolitikájában, s e politika megvalósításának jelentős részét is át tudják vállalni. 2. Meg kell találni azokat a már létező intézményeket, melyek modellként szolgálhatnak, vala­mint azokat a folyamatokat, kezdeményezéseket, melyekbe az új intézményrendszer megalkotása beilleszthető. 3. A kisebbségi pedagógustársadalomnak olyan belső rendszert kell létrehoznia, amely poliká­­tól mentesen képes egy ellenőrzési és szervezési szerepet betölteni, és egyúttal magas szakmai és erkölcsi tekintélynek örvend. Melyek azok az intézmények és folyamatok, amelyekre támaszkodhatunk? 1. A szlovákiai tanügy ma két önkormányzati intézményt ismer. Az egyik a felsőoktatási intéz­mények autonómiája, a másik a tudományos dolgozók törekvése olyan intézményrendszer kiépí­tésére, melynek több elemét a kisebbségi iskolaügy is használni tudja. 2. Azokban az ágazatokban, ahol komolyan gondolják a központi irányítás leépítését, az álla­mi beavatkozást alapok létrehozásával próbálják csökkenteni (pl. a Pro Slovakia Kulturális Alap). Az alapok pénzeszközeinek elosztásáról jelentős mértékben az érintettek döntenek.

Next

/
Thumbnails
Contents