Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
150 Egyéb dokumentumok 3. A nyelvhasználat Az alkotmány (6. cikkely, 1. bekezdés) a szlovák nyelvet egyértelműen államnyelvként határozza meg a Szlovák Köztársaság területén. Ez új jogi fogalom Szlovákiában, mivel az 1990 óta érvényes nyelvtörvény a hivatalos nyelvről rendelkezik. Ez a törvény is diszkriminálja a nemzeti kisebbségeket (lásd a 4. sz. mellékletet). A fentiek alapján várható a nyelvtörvény módosítása, amely a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogának további korlátozását vonhatja maga után. Az alkotmány ugyanis kötelezővé teszi az államigazgatási szerveknek és a területi önkormányzati szerveknek, hogy az állam nyelvén nyújtsanak tájékoztatást tevékenységükről (lásd a 26. cikkely 5. bekezdését). 4. Bizalmatlanság a kisebbségekkel szemben Az alkotmányból egyértelműen következik a kisebbségek iránti bizalmatlanság. A kisebbségek jogairól szóló fejezetek rendelkezései a kisebbségek védelmének biztosítása helyett a jogaiknak minimalizálását teszik lehetővé. Ugyanakkor leszögezi, hogy ezen jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségeket olyan társadalmi csoportoknak tekinti, amelyek veszélyeztetik az államot. 5. A szülőföldhöz való jog megtagadása Mivel az alkotmány nem tartalmazza tételesen a nemzeti kisebbségek szülőföldhöz való jogát, megfosztja őket egyik alapvető emberi joguktól. Ezenkívül az alkotmány nem biztosítja a nemzeti kisebbségek által lakott területek etnikai összetételének védelmét az adminisztratív intézkedések és az asszimiláció szervezett formáival szemben. A kisebbségek szülőföldhöz való jogának megtagadása ezért a többségi nemzettel szemben a kisebbségekben bizalmatlanságot vált ki. Alapot ad erre az utóbbi évtizedekben a kormány által irányított munkaerő-toborzás, amely lehetővé tette a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való szervezett betelepítést. A cigány lakosság áttelepítése szisztematikusan és szervezetten folyt. Az elmúlt háromnegyed évszázad alatt a kisebbségek több millió tagját üldözték el, telepítették ki, és deportálták szülőföldjéről. 6. A kisebbségek önigazgatásának, illetve autonómiájának elutasítása A kulturális önigazgatásra, illetve autonómiára irányuló igényt a Szlovák Nemzeti Tanács agresszívan elutasította. A szlovák politika úgy értelmezi a kisebbségi autonómia minden formáját, mint a szlovák államiság elleni támadást. Javaslatunkat, miszerint „a felsőbb területi egységek kialakításánál érvényesüljön a természetes etnikai, regionális és nyelvi területi egységek fennmaradásának elve a lakosság identitásának védelme érdekében”, a Szlovák Nemzeti Tanács azzal az indoklással vetette el, hogy ez az állami integritás megbontására irányuló kísérlet. 7. Kisebbségek - másodrendű állampolgárok A Szlovák Köztársaság Alkotmánya egy nemzetállam alapdokumentuma. Erről tanúskodik az alkotmány preambuluma: „Mi, a szlovák nemzet... képviselőink által a következő alkotmányt hozzuk”. A preambulum egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének. A kisebbségek másodrendüségét hangsúlyozza az egyenlő politikai és művelődési jogok hiánya. Ennek további bizonyítéka, hogy nincs biztosítva — joguk a nem kormányzati nemzetközi szervezetek tevékenységében való részvételre;-joguk a saját nemzetük részeivel való kapcsolat tartására az ország határain kívül. Az alkotmány diszkriminációs szándékát megerősíti az a korlátozó rendelkezés, mely sugallja, hogy a kisebbségek veszélyeztetik az állam szuverenitását és az ország területi integritását. * Ezen alkotmány módosítása nélkül nem mérsékelhető a kisebbségek diszkriminálása, identitásuk, szülőföldjük és polgári egyenjogúságuk veszélyeztetettsége miatt érzett félelme, és nem rendezhető jogi helyzetük a koppenhágai Emberi Dimenziók Konferencia záródokumentuma széllé-
