Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
134 Egyéb dokumentumok Az ifjúság sajátos társadalmi, gazdasági, szociális érdekei és problémái- Az önálló egzisztencia és a társadalmi minimum megteremtésének állandóan növekvő nehézségei a társadalmi és szociális leszakadás állandósulásának a lehetőségével fenyegetnek.- A továbbtanulás és továbbképzés igényét ne befolyásolja diszkriminatív módon a család gazdasági és szociális adottsága; ez a fajta determináltság ne válhasson örökletessé, s ne akadályozza a társadalmi, szociális felemelkedést.- A pályakezdő fiatalok számára lehetőséget kell adni a bizonyításra. Szükséges olyan intézkedések elfogadása, amelyek megakadályozzák az ifjúság körében a strukturális munkanélküliség kialakulását.- A tényleges katonai szolgálatot csökkentsék a lehető legrövidebbre. Ezzel összefüggésben szükséges a hadsereg legalább részbeni professzionalizálása.- Célunk olyan oktatás- és neveléspolitikai elvek elfogadtatása, amelyek megszüntetik a gyermekkoruktól hátrányos helyzetű fiatalok (testi és szellemi fogyatékosok, nevelőintézetek lakói stb.) diszkriminációját az iskolai oktatásban, amelyek megkönnyítik beilleszkedésüket a társadalomba. Alapelvként lefektetendő, hogy az állami intézményrendszer a szociális és egyéb jutatásokat az egyénre lebontva érvényesítse. Mivel ezek a problémák több ágazatot, területet érintenek, s egymással összefüggésben állnak, orvoslásuk előfeltétele az ifjúságpolitikai alapelvek lefektetése, majd utána az egyes ágazatokra történő lebontásuk úgy, hogy egyúttal egy egységes, átfogó koncepciót alkossanak. A hátrányos helyzetűek jogai A társadalom nem hagyhatja magukra azokat, akik önhibájukon kívül kerültek átmenetileg vagy tartósan hátrányos helyzetbe. Mindent meg kell tenni azért, hogy a testi és szellemi fogyatékosok ne rekedjenek kívül a „normális” társadalmon, hogy az ő számukra is adott legyen az életforma megválasztásának szabadsága. Ennek érdekében szinte minden területen, az iskoláktól kezdve az urbanisztikán keresztül a gazdasági életig várnak ránk feladatok. A fogyatékosok számára a munkahelyteremtés kötelességét már törvény rögzíti. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban ez nem elegendő. A munkaadókat megfelelő módon gazdaságilag is ösztönözni kell a fogyatékosok által betölthető munkahelyek megteremtésére. Törvénnyel kell biztosítani, hogy többé egyetlen köz- és lakóépület sem épülhessen úgy, hogy az megközelíthetetlen legyen a testi fogyatékosok számára. Ennek a szempontnak érvényesülnie kell a közlekedés, és általában az infrastruktúra fejlesztésekor is. Az egészségkárosult gyermekek számára mindezek az intézkedések az integráció minél magasabb fokát kellene, hogy eredményezzék. Ha a nem súlyosan károsultak akár specializált osztályokban, akár az alaptanterv bizonyos módosíta árán, egyéni program szerint az általános elemi- és középiskolai hálózatban tanulhatnak, a mai helyzethez képest megsokszorozódnak lehetőségeik mind az elérhető képzési szint, mind a megszerezhető szakképesítés tekintetében. Az idős emberekről való gondoskodás elsősorban és mindenekelőtt a család feladata. Ám mindaddig, amíg ki nem épül a szociális- és nyugdíjbiztosítás új rendszere, az állam nem minimalizálhatja a részvételét az öregek támogatásában. Ma már senki nem titkolja, hogy a családok jelentős része a nyomorküszöb alatt él. Támogatjuk olyan társadalombiztosítási rendszer kidolgozását, amely lehetővé teszi, hogy a szegények ne legyenek hosszú időn keresztül az állami, önkormányzati segélyek kiszolgáltatottjai, de amely ösztönzőleg hat mindazokra, akik saját erejükből kívánnak javítani helyzetükön. Emellett szükséges az univerzális, állampolgári jogon járó segélyrendszer fenntartása is. Az új társadalombiztosítási
