Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Szabadság és felelősség. A Magyar Polgári Párt programja 131 A társadalom megfelelő elismerésben kell, hogy részesítse a gyermeknevelést mint életprogramot. A tudomány és technika mai Ütemű fejlődése mellett a munkaerőpiacon hátrányos helyzetbe kerülnek az anyák, hiszen akár három év minimális kihagyás is szakmai lemaradást eredményez. Ezt a hátrányos helyzetet piackonform támogatással kell az államnak kiegyensúlyozni, amelynek legmegfelelőbb formája a gyermeknevelési szabadságukról visszatérő anyák számára indított át- és továbbképzési programok lehetnek. A hátrányos helyzet leküzdéséhez hozzásegíthet a rész- és a rugalmas munkaidő lehetőségeinek széleskörű elterjedése, hogy a gyermeknevelés és szakmai fejlődés ne egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő lehetőségek legyenek. A gyermeknevelés, mint össztársadalmi szempontból is elismerendő és értékelendő életforma, hivatás támogatása nem jelentheti a szakmai, közéleti karrierre törekvő nők ideológiai célzatú megbélyegzését. Mindkét életforma egyéni döntés következménye, s mint ilyennel szemben az államnak közömbösnek kell maradnia. Országunkban rendkívül alacsony szinten van mind a szexuális életre, mind a családtervezésre felkészítő oktatás, a felnőtt lakosság széles rétegei számára is szinte ismeretlenek a modem családtervezés módszerei. Amig ez a helyzet nem változik, illetve amíg nem kerülnek forgalomba olyan fogamzásgátló szerek, amelyek nem károsítják súlyosan a nők egészségét, nem támogatjuk a terhességmegszakítás lehetőségének törvény általi tiltását. Támogatunk viszont minden olyan kezdeményezést, legyen az bár egyházi vagy világi, amely a nehéz helyzetbe került leendő anyák támogatását tűzi maga elé abból a célból, hogy azok vállalják a gyerekszülést. Ugyancsak támogatunk minden olyan kampányt, felvilágosító munkát, amely a terhességmegszakítás káros, sokszor tragikus biológiai és erkölcsi következményeire figyelmeztet. Emberi és állampolgári jogok Az Alapvető Emberi Jogok és Szabadságok Alkotmánylevele európai szinten rögzíti az állampolgárok emberi és politikai jogait. Ezeknek következetesen érvényesülniük kell az alsóbb szintű törvényekben és rendeletekben is. Az elmúlt évtizedek kelet-európai emberjogi mozgalmai az állam ellen vívták harcukat, azért, hogy az állam tegyen eleget, tartsa be azokat a kötelezettségeit, amelyek egészen nyilvánvalóan hárulnak rá. A helyzet ma könnyebb is, nehezebb is. A végrehajtó hatalom állandó, többpárti parlamenti ellenőrzés alatt állva már nem sértheti meg a törvényeket, vagy ha ezt megteszi, rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel meggátolhatok az államhatalom túlkapásai. Az elmúlt két év azonban azt is bizonyította, hogy a legjobb törvények is csak akkor igazán hatásosak, ha szervesen beépülnek a polgárok jogtudatába. Azok a jelenségek, amelyeket ma az emberi jogok szempontjából fenyegetőnek érzünk, sokszor nem tartoznak a büntető törvénykönyv paragrafusai által körülírható cselekmények körébe. Helytelen lenne azonban, ha ezektől a jelenségektől megriadva a sajtó-, szólás-, gyülekezési szabadság korlátozását követelnénk. A másság tiszteletben tartása, a tolerancia, megértés légkörének terjesztése minden demokratikusan gondolkodó polgár kötelessége kell, hogy legyen. Azokban az esetekben viszont, amikor egyesek már érzékelhetően áthágják ezen szabadságjogok demokratikus társadalom által még tolerálható mértékét, állampolgári kötelességünk felemelni szavunkat, legyen bárki a sértett fél. Az emberi jogok védelme nem szűkíthető le a megfelelő törvényalkotásra. A hatékony védelem és érvényesítés előfeltétele a bíróságok, az ügyészség, a vizsgálati szervek, a bűnüldözés politikai függetlenségének megóvása, az ilyen jellegű nyomásgyakorlás lehetőségének kizárása. Különösen fontos ez az alkotmánybíróság esetében. Javasolni fogjuk, hogy a mostani tapasztalatokból okulva az új alkotmányok új módon szabályozzák az alkotmánybírák kiválasztását. Az alkotmánybíróság személyi összetétele nem lehet a parlament pillanatnyi erőviszonyainak függvénye. Helytelennek tartjuk továbbá a törvényalkotásban résztvevő parlamenti képviselők jelölését alkotmánybírói funkcióba, mivel elfogulatlanságuk indokoltan megkérdőjelezhető.
