Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
120 Egyéb dokumentumok saját lehetőségeiből kigazdálkodott magasabb árakat, de a fogyasztók is joggal mondhatják, hogy a megszüntetett támogatásokat pótló áremelésekkel az élelmiszergazdaság és feldolgozóipar konzerválásának indokolatlan költségeit velük fizettetik meg. Ugyanez érvényes a kereskedelemre is. A piaci viszonyok megteremtéséhez szükséges a föld szabad forgalma, a föld- és földbérletpiac kialakulása, s ezzel a reális földértékelés megvalósulása, árutőzsdéket és tőzsdeszerűen működő nagybani piacokat kell létesíteni a gyümölcs- és zöldségkereskedelem elősegítésére. Új szövetkezeti formákat, beszerző, értékesítő, szolgáltató szövetkezeteken kívül hitelszövetkezeteket, szövetkezeti befektető társulásokat, biztosítási szövetkezeteket, mezőbankrendszert és gazdasági célú egyesületeket kell meghonosítani. Piacszabályozás, adó- és támogatási politika A pénzügyi és piaci szabályozás célja az legyen, hogy ne következzen be egy gyors összeomlás az agrárszférában, ugyanakkor a szabályozás és támogatás ne akadályozza a természetes tőkeallokációt, a termelők körének átalakulását, a szabad versenyt és a racionális gazdasági formák kialakulását. Pénzügyi eszközökkel kell segíteni az átrendeződést (pl. adókedvezmények, kedvezményes hitelek). Olyan formákat kell találni, melyek a segítségnyújtás mellett szigorúan korlátozzák a jelenlegi szervezetrendszer konzerválásában érdekelt csoportok érdekérvényesítését. Ha a legkülönfélébb vállalkozások számára válik lehetővé a mezőgazdálkodás, nagyon gyorsan kiderülhet, hogy eddig még a kedvezőtlen termőhelyi adottságok ellensúlyozása címén adott támogatások is gyakran csupán az alkalmatlan vállalatformát finanszírozták. E területek mezőgazdaságát úgy kell támogatni, hogy az effektiv termékszerkezet ne deformálódjon. A támogatás költségei nem sújthatják a jobb körülmények között gazdálkodókat, hanem a terheket az egész társadalomnak kell viselnie, mert a termelés támogatásán kívül a lakosság helybenmaradását és a környezet megóvását is támogatni kell. Az előre nehezen felmérhető piaci viszonyokból és a mezőgazdaság természeti erőknek való kiszolgáltatottságából következik, hogy igen nagy az évenkénti termésingadozás és az ebből következő áringadozás. Az államnak a piacszabályozási alap működtetésével szabályoznia kell az ilyen jelenségeket. Túltermelés esetén finanszíroznia kell az árleszorító felesleg kivitelét, fordított esetben a behozatali árak csökkentésével kell leszorítania a hiányból fakadó, fogyasztót sújtó spekulációs árakat. Fontos feladata az államnak a belső piac védelme, különösen az átmeneti időszakban, a következő módszerekkel: a védővámok bevezetésével, behozatali kvóták megállapításával és az alacsonyabb külpiaci árak behozatalkori hazai szintre emelésével. A piacvédelmi intézkedéseket az átmenet után olyan szinten kell tartani, hogy konkurrencia hiányában el ne kényelmesedjen a hazai agrárgazdaság. Az államnak tehát csak közvetett befolyása lehet a piacra. A nyugaton alkalmazott szubvenciós agrárpolitikára való hivatkozást félrevezetőnek tartjuk. Ott a gazdaság többi ága jövedelemtermelő; az egy főre eső nemzeti jövedelem többszöröse a mienkének, van tehát miből támogatni. Ennek ellenére ez a támogatási rendszer is egyre többe kerül, ezért ott is változás várható ezen a téren. Támogatni kell a kezdő vállalkozókat olcsó hitelekkel, földvásárlási kedvezményekkel stb. A bankokon keresztül kell mozgósítani a tőkét, és a dotációs politikát a kamatfizetésekre kell alapozni. Az adópolitikában általános csökkentésre kell törekedni, elsősorban a kezdő vállalkozóknál. Fejlesztési impulzusok és az állam részvétele a mezőgazdaság irányításában A gazdasági politika stratégiai célkitűzése az agrár-élelmiszeripari ágazatban a hozzáférhető árú, jó minőségű, versenyképes, a világszínvonalnak megfelelő élelmiszerek előállitása. Ezzel azonban
