Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
118 Egyéb dokumentumok ződését is, és politikánkban meg kell jelenítenünk a magyarlakta vidékek sajátos termelői érdekeit, főleg az átmeneti időszakban védve a belső piacot. Ez nem jelentheti a hosszú távon hazai viszonylatban is káros agrárprotekcionalizmus általánossá tételét. A válság okai A jelenlegi vállalatrendszert képviselő agrárpártok és szervezetek a mai válság okait az ágazaton kívül vélik felfedezni: a kormány gazdaságpolitikájában, a magas elvonásokban, az iparral szemben elszenvedett árveszteségekben, azaz az agrárollóban. Miközben elfogadjuk a fenti megállapítások egyes elemeit, s azt, hogy az adó- és támogatási rendszerben fordulatra van szükség, nem fogadhatjuk el a felkínált megoldási javaslatokat, mivel azok a ma létező vállalatrendszert kiszolgálva, annak igényeihez igazodnak. Ebben a magatartásban a letűnt hatalommal szemben alkupozíciót kiharcolt vállalatrendszer viselkedési formái figyelhetők meg, ahol politikai kérdés volt a szervezetek fennmaradását biztosító támogatási árrendszer kialakítása. Egy piacgazdaság résztvevői viszont azt mérlegelik, hogy az elérhető piacok és tevékenységi formák közül az adott piaci árak mellett munka- és tőkebefektetésük hogyan jövedelmez a legjobban. Nyilvánvaló, hogy a rendszer szabályozott árakkal nem irányítható, az árszabályozás az egész rendszer hatékonyságát is gátolja. Az eddigi támogatási és árrendszer szinte garantálta a költségek megtérülését, ugyanakkor a központban meghatározott kereskedelmi és ellátási célokat minden termelő felé egyformán közvetítette, azaz csökkentette a tájjelleg motiváló szerepét, s ezzel az irracionálisán drága vállalati formák fenntartását segítette. Alapvetően tehát nem az árrendszer javításában kell a megoldást keresni, hanem a vállalatrendszer pazarlását kell megszüntetni abból kiindulva, hogy a válság igazi természete a rosszul monopolizált vállalatrendszerben és annak belső működési rendjében rejlik. Nem a termelési-feldolgozásiforgalmazási lánc egyik szereplője szervezi ezt a folyamatot, hanem az egyes szakaszok különülnek el egymástól monopóliumként. így történhet meg, hogy az egész agrárágazatban keletkező összjövedelmet akár egyetlen fázis is kisajátíthatja, míg mások a jövedelemhiány miatt összeroppanhatnak. A tőkehatékonyság alacsony foka és a vagyonfelélés veszélye azt is jelzi, hogy az állami ágazatirányítás és ellenőrzés elvárásai szerint kialakított nagyvállalati rendszer jelenlegi hierarchizált, vagyis a vezetést és vezetetteket szigorúan elválasztó, az önszerveződés lehetőségét kizáró, szocialista tulajdonviszonyokra épülő formájában képtelen a változó gazdasági környezet kihívásainak megfelelni és hatékony gazdálkodást folytatni. Nagyvállalataink belső megújulása a tulajdonviszonyok változása nélkül elképzelhetetlen. Mindenütt a valóságos tulajdonlás hiányából fakadó pazarlás és érdektelenség jelei tapasztalhatók. Az ágazat mai válságának okai tehát a magántulajdon hiányából, a bérmunka nagy arányából, a központi tervgazdálkodás igényei szerint szervezett, rosszul monopolizált vállalatrendszer alkalmazkodásképtelenségéből, a különböző nagyságú és szerkezetű gazdaságok szabad versenyének hiányából következnek. Túl kell jutnunk a mostani korszakon, amikor a rohamosan fejlődő agrotechnikáról, modern gépekről, bámulatos állattartótelepekről, meredeken emelkedő termésátlagokról, magasan képzett agrárszakemberekről szóló sikerpropaganda máig tartó hatása akadályozza a mezőgazdaság megújhodását. Ez a tulajdonreform és a szabad verseny létrehozása nélkül elképzelhetetlen. Tulajdonreform és szabad verseny A földhöz fűződő tulajdonjog korlátozásának eltörlése, az állami földek magánkézbe juttatása és az egyéb vagyont érintő tulajdoni viszonyok megváltozása nélkül a mezőgazdasági vállalkozói tér
