Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
106 Egyéb dokumentumok A magyarok kitelepítésének óhaja 1990 októberében és 1991 májusában közvélemény-kutatást végzett a pozsonyi Komensky Egyetem Társadalomelemző Intézete (Ústav pre sociálnu analýzu). A felmérésből kiderült, hogy 1990 októberében a Szlovák Köztársaságban a csupán szlovákok által lakott területeken megkérdezett szlovákok 56%-a kívánta kitelepíteni a magyar kisebbséget Csehszlovákiából. Azon a területen, ahol a szlovákok a magyarokkal vegyesen élnek, a megkérdezett szlovákoknak csak a 16%a kívánta ugyanezt. A felmérésből kiderül az is, hogy 1991 májusában némileg csökkent a magyarokat kitelepíteni akaró szlovákok aránya. Az intoleráns szlovákok zöme azon pártok támogatói közé tartozik, amelyek az önálló Szlovákia kivívását tűzték ki célul. De még a legliberálisabb szlovák pártok (Nyilvánosság az Erőszak Ellen, Demokrata Párt) híveinek is több mint 20%-a a magyarok kitelepítését követeli. Ezért érthető, hogy a magyar, de a többi kisebbség is a szövetségi állam fenntartását kívánja. A szövetségi állam megtartásának óhaja a nemzeti és etnikai kisebbségek körében azonos okokra vezethető vissza a Cseh Köztársaság területén is. A nemzeti kisebbségek és zsidók is attól tartanak, hogy Csehszlovákia kettészakadásával a nacionalista és intoleráns politikai erők kerülnének hatalomra. Ezt a félelmet támasztja alá a Szlovák Nemzeti Párt egyik parlamenti képviselőjének (Ján Slota, Zsolna polgármestere) 1991. szeptember 18-án a Národná obroda című szlovák napilapban megjelent nyilatkozata. Véleménye szerint rövidesen megalakul az önálló szlovák állam, és mindazok, akik ezt ellenzik, a szlovák nemzet árulóiként lesznek elítélve. A változás lehetőségei: Tanulság A nemzeti kisebbségek sajátos helyzetének javítását és az elnyomási tendenciák megszüntetését nem tette lehetővé az egypárti hatalom bukása sem. Emiatt a parlamenti demokrácia keretei között is az etatista és a nemzeti, valamint a szociál-kollektivista többség leszavazza a nemzeti kisebbségek javaslatait, valamint demokrata és liberális támogatóikat. így a kisebbségek elnyomása a demokrácia klasszikus eszközeivel legalizálható. A helyi önkormányzatok szűk jogi keretei és szűkös anyagi lehetőségei ezt nem tudják ellensúlyozni. Egy átfogó rendezés hiányában az önkormányzatok mai helyzete inkább a parciális manipulálhatóságra ad lehetőséget. Ez utóbbit csak kihangsúlyozza, hogy az ország adminisztratív területi felosztása kezdettől fogva a kisebbségek elnyomására és egységes lakóterületének a megosztására irányult. A kisebbség életképessége A nemzeti kisebbségek létszámát Csehszlovákiában radikálisan csökkentették az őket több mint hetven éve sújtó elnyomás különböző formái. Ennek ellenére a kommunista rendszer bukása után a nemzeti kisebbségek, a parlamenti és helyhatósági választásokon, valamint a politikai életben való részvételük alapján megítélve, megőrizték életképességüket. Hiszen az Együttélés Politikai Mozgalomnak és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak 13-13 parlamenti képviselője van (összesen 26), ami több mint a fele a képviselői mandátumot szerzett nemzeti kisebbségieknek. Az Együttélésnek pedig 110 polgármestere és csaknem 2500 helyi önkormányzati képviselője van. Ennek kapcsán azonban azt is el kell mondani, hogy a kisebbségek helyzetében az egyetlen pozitívumot a választások jelentették. Egyéb tekintetben csak romlott a helyzetük. A magyar kisebbség és az Együttélés Politikai Mozgalom a parlamenti demokrácia híve A korábban említett közvélemény-kutatás szerint megbizonyosodhattunk arról, hogy a Szlovákiában működő politikai pártok közül a különböző nemzeti kisebbségeket, de főleg magyarokat és lengyeleket, valamint részben az ukránokat, illetve ruténokat és a németeket is tömörítő Együtt-
