Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
J. Mészáros Károly: Sport
Sport 469 helyezés), 1997/1998 (16. helyezés), utána egy évet a második vonalban szerepeltek, de az első helyről azonnal visszakerültek az I. ligába, ahol a 14. helyen fejezték be a küzdelmeket (1999/2000), és kiestek. Azóta a II. ligában süllyedtek egyre mélyebbre, 2004-ben nagy erőfeszítések árán maradtak a második vonalban. 2004 tavaszán iráni többségi tulajdonos kezébe került a dunaszerdahelyi labdarúgóklub, s a távolból érkezett mecénás a csapat újabb felemelkedését ígéri. Válogatott labdarúgói is voltak és vannak az elmúlt másfél évtizednek: a komáromi Németh Szilárd (eljutott a legmagasabb osztályú angol bajnokságba, ma is a Middlesbrough játékosa), Pinte Attila (Magyarországot és Görögországot is megjárta), Simon Gyula (Ausztriában légióskodott) és Homyák Zsolt (Oroszországban is futballozott) személyében. Edzőként pedig a gömöri származású Pecze Károlyt jegyzi előkelő helyen a hazai szakma, de a szakember jó hírnevet szerzett magának már Lengyelországban, Magyarországon és Törökországban is. Jelenleg Görögországban a Panioniosz Athén mestere. A DAC egyéb sportágai képviselői közül legtöbbre a férfi kézilabdacsapat vitte: három évadot (1994/1995, 1995/1996, 1996/1997) töltött a szlovák bajnokság élvonalában. ígéretes tehetségnevelés folyt a Hviezdoslav utcai alapiskolában Pogány Mihály vezetésével, ahol az atlétika eresztett gyökeret. Végh Hajnalka, Szmuda Áron, Méhes Mátyás, Medgyes Renáta és társaik lépésről lépésre törtek felfelé, de az igazi kitörés még váratott magára, amikor a klub egyszerre eltűnt a szlovákiai atlétika színpadáról. 2003-ban már egyetlen versenyzője sem indult az országos bajnokságokon. Szabadfogásban jeleskedtek a birkózók, legismertebbjük, Fernyák István többszörös olimpikon. Az országszerte híres és nemzetközi porondon is jegyzett nyárasdi női kézilabdacsapat szintén pénzhiány áldozata lett. 1989 után két év alatt a megszűnés határáig sodródott, de 1992-ben a szakosztály önkéntes döntés után kilépett az egyesületből, hogy átadja magát a komáromi Coimpex magáncégnek, amely Európa élvonalába akarta vinni a csapatot. A tulajdonos korábban soha nem tapasztalt mennyiségű és kiváló képességű játékosokat vásárolt össze, s az első nekirugaszkodásra ezüstérmet szereztek az utoljára kiírt csehszlovák bajnokságban. Egy évvel később megismételték második helyüket, s emellé a Szlovák Kupát is megszerezték. A felemelkedés fejében azonban a tulajdonosok hatalmas adósságba sodorták a falut (csupán a sportegyesületnek 15,4 millió koronás tartozása maradt utánuk), majd két év elteltével hátat fordítottak a kézilabdának. A csapat újra a falué lett, s Bors József támogatói megjelenése megnyújtotta az élvonalbeli szereplés éveit, mígnem az ő távozása után a nagyszombati Rimapol cég kezébe került a kézilabdacsapat. Az anyagi támogatás helyetti puszta ígérgetések a kieső helyre sodorták a nyárasdiakat. Egy évet még próbálkoztak a második vonalban, aztán 1999-ben kiléptek a bajnokságból, megszűnt a női csapat, de később újjáalakult, s jelenleg a harmadik vonalban játszik. A nyárasdi példa nyomán a múlt század hetvenes éveiben Naszvadon (Vlahy Jenő jóvoltából), Dunaszerdahelyen (Szenczi János), Gútán (Mahor Mihály) és Csallóközaranyoson (Fábián Ferenc, Tóth Károly) is gyökeret eresztett a kézilabda. Napjainkig a csallóközaranyosiak űzik a legmagasabb szintén ezt a sportot: a kilencvenes években már játszottak az élvonalban, és 2004-ben is csak az anyagiak hiánya fosztotta meg a csapatot a szlovák cseh közös bajnokságba való bejelentkezéstől. Önálló utat tört magának a sikerek felé a vágsellyei női kézilabdacsapat, amely a sportág legerősebb hazai bástyája: több mint hat évtizedes léte alatt összesen tizenegy bajnoki címet (ebből három csehszlovák, a többi szlovák) szerzett, a legutolsót 2004-ben, kupagyőzelemmel társítva. Komárom sportélete a kilencvenes évektől új erőre kapott, s egyre jobban izmosodik. A felújított kajak-kenu birodalomban Szabó Attila (1989) után újabb világbajnokok nőttek fel. 2004-ig Riszdorfer Mihály és Juraj Bača hat, Riszdorfer Richárd és Vicék Erik pedig négy világbajnoki címet szerzett. Egy hajóban, a kajak négyesben két éve (2001-2003) veretlenek a világon. Asztaliteniszben Ódor
