Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
J. Mészáros Károly: Sport
J. MÉSZÁROS KÁROLY SPORT Kulcsszavak: Dél-szlovákiai magyar sportolók, sportegyesületek. Már a 19. század második felében megjelentek a versenysportok Szlovákia mai területén, a századforduló pedig a sportklubok számának növekedését hozta magával. Legrégibb sportegyesületként (1880) a Pozsonyi Torna Egyletet (PTE) jegyzik. 1899-ben alakult a Komáromi Futball Club (KFC), és tíz éven belül Kassa, Érsekújvár, Fülek és Ipolyság is a szervezett sportélettel rendelkező városok közé került. Eme időszak legnagyobb sportegyéniségei - Szokoly Alajos (1871-1932) és Kóczán Mór (1885-1972) atléta, Halmay Zoltán (1881- 1956) úszó, valamint Prokopp Sándor (1887— 1964) sportlövő - Szlovákia jelenlegi területén születtek, de magyar színekben szereztek olimpiai érmeket. Hovatartozásuk kérdése időnként még ma is vitákat gerjeszt a két ország ötkarikás testületé között. Csehszlovákia megalakulása (1918) a szlovák sport s benne a kisebbségi magyar sport kibontakozásához vezetett. A két világháború közötti időszakban „kisebbségi életünk folyamán csak a sportban valósult meg a kisebbségi önrendelkezés” - írja Turczel Lajos a Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918-1938 című tényfeltáró kötetében. Nemzeti alapon szervezett sportélet alakult ki egyenrangú sportszövetségekkel. 1921-ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Labdarúgó Szövetség (34 klubbal, kerületek szerint szervezett futballélettel és önálló bajnoksággal), hét esztendővel később pedig a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség. Tíz évvel később már 200 sportegyesülete és 12 ezer nyilvántartott tagja volt a szövetségnek; ekkor kulminált a szlovákiai magyar sportélet. Ezt a virágzást azonban a második világháború kitörése félbeszakította, s ezt követően a társadalmi rendszer már nem tette lehetővé a nemzeti alapon történő sportolást Csehszlovákiában. A szlovákiai magyar ember számára - ez alól csak az újabb állampolgárság felvétele a kivétel - máig nem maradt más lehetőség, mint az országos (cseh)szlovák szövetségek égisze alatt versenyezni, mert megfelelő felkészültség esetén csak ez kínál lehetőséget a nemzetközi porondra való kijutásra. Ipolyságon 1902-ben alakult meg a Honti Sport Club. E szerveződés markáns személyisége Szokoly Alajos (1896-ban az athéni olimpián a 100 méteres síkfutás bronzérmese) volt. A kisváros szervezett sportéletének 100. születésnapján, 2002-ben a Révész Ferenc által szervezett egyedülálló kiállításon Szokoly Alajos mellett még két paralimpikon került az érdeklődés középpontjába: Bogdán István (tolókocsiban több mind százszoros szlovákiai atlétikai bajnok, 1992-ben a barcelonai paralimpián gerelyhajításban bronzérmes) és Gáspár László (asztaliteniszben paralimpiai érmes - Atlanta 1996, Sydney 2000). Az általunk kutatott időszakot megelőző közel fél évszázadnak voltak nagy szlovákiai magyar sportegyéniségei, kiemelkedő klubsikerei is. Labdarúgásban például Kubala László, továbbá Borhy Károly neves edző, a fehér Peléként emlegetett Szikora György, az 1976-ban Európa-bajnoki címet szerzett Móder József és Gogh Kálmán, valamint Józsa László háromszoros csehszlovák gólkirály (1972/1973 - 21 gól, 1973/1974 - 17 gól, 1976/1977 - 18 gól). Csapatként a dunaszerdahelyi DAC érte el a legnagyobb sikereket: 1985-től szerepelt az élvonalban, két évvel később csehszlovák kupagyőzelmet szerzett, és kilépett az európai klub
